Nevezések – Meghívásos Gitárverseny 2015

A nevezési időszak lezárult. Friss információk itt olvashatók, az eredmények pedig itt tekinthetők meg.

Ezen az oldalon tekinthetők meg a 2015-ös Jónás Tamás Meghívásos Gitárversenyre beérkezett alkotások(A nevezési információk pedig itt találhatók.)

A versenyre a két korábbi verseny kategóriagyőztesei és legígéretesebb gitárosai, valamint a Jónás Tamás Fórum tagjai kaptak személyre szóló meghívást. A verseny nyílt, mindenki nevezhet, aki értesül róla.

Eredményhirdetéssel és díjkiosztóval egybekötött gitár workshop: december 15. (kedd) 18:30, Mezzoforte Hangszerbolt.
Ingyenes regisztráció, a férőhelyek erejéig ezen a linken:
http://jonastamas-workshop-20151215.eventzilla.net

 

Szia Bence, köszönöm a nevezésedet! Tetszett az energikus, erőteljes megközelítés, és jó érzékkel pont addig vitted el ezt a sűrűbb, mozgalmasabb irányt, amennyit még a zenei alap fel tudott venni magára. Az első kör volt a kedvencem, az üres húros nyitás és az utána következő akkordfelbontás kitűnő első benyomást jelentett, az “oda lett téve!” kifejezés teljes mértékben illik rá. A teljes első körre is igaz ez az elismerő mondat, a 0:21-es kanyar, az utána levő szünet, valamint a kör végi lefelé menetel (vissza az E-húrhoz) pedig szépen zárta be ezt a szakaszt, egy különálló zenei epizód jött így létre. A 0:31-es legato-s felmenetelnél egy kicsit “elemszerűséget” éreztem, azaz azt, hogy ez gitáros-megoldás volt (én is gyakran beleesem ebbe a csapdába), kicsit megtörte az addig kialakult képet. (Persze a kép megtörése, a kontraszt sokszor jó dolog, úgyhogy eseti mérlegeléssel lehet ezt eldönteni, és szubjektív mindig a dolog.) A második kör fele, és a refrénre való megérkezés ismét teljesen zenei és természetes kibontakozás lett. A refrén első felében a 0:44-es vibratózott hang egy kicsit kilógott az aktuális akkord miatt. A refrén közepén a tapping-futam már szervesebben beleillett a történetbe, mint a 0:31-es esetnél az előző futam, tehát itt indokoltnak éreztem a futamot. A futam végén az A hangon való megállás viszont instabil lett, itt egy feloldást éreztem volna szükségesnek, és a Gmaj7-re játszott A ezt nem tudja teljesíteni. A 0:55-ös felmenetelben és az itt megjelenő funk/blues hangulatban nagy potenciált éreztem, erre akár egy fő refréntéma is épülhetne. 1:00-nál szép volt a megállás, és utána a szóló befejezése is hatásos lett, megvolt a fokozás és jó fokot választottál az utolsó hanghoz. A refrén egészéből egy visszatérő, markáns fő dallamot hiányoltam, ez lehetett volna szerintem egy nagyon hatásos történet, és a versszak szólisztikusabb jellege után kimondottan erős kontraszt is tud lenni egy extrán dallamos refrén. Köszönöm még egyszer a szólót, jó energiák és jó ötletek mozogtak benne, és az idei évre is sok zenei örömöt kívánok!

 

Szia Alex, köszönöm a második szólódat is, örülök hogy két alkotásra is inspirált a zenei alap. A versszak-részben kifejezetten erős dallamok és nagyon jó ötletek voltak, úgyhogy a kedvenc részeim is innen kerültek ki: a 0:13-0:22 közötti szólóindítás, ha lenne ilyen kategória idén, akkor a legjobb szólókezdetek között lenne megérdemelten. 0:22 után én nem törtem volna meg a kialakult flow-t a gyors legato-futammal: az első 8-9 másodpercben egy teljes zenei világ kezdett felépülni, és gitárosként (én magam is tudom) néha ahhoz kell a legnagyobb bátorság, hogy engedjük “létezni” a meglevő dallamokat, és ne dobjunk be egy új elemet. Less is more, ez a zenészekre mindig igaz (kivéve a jogdíj esetét, ahol more is more). A 0:27-0:40 közötti szakasz szerencsére ismét visszatért az első kör világához, és érdekes volt a ritmuskombináció, ahogyan 0:32-nél máshogyan helyezted el a hangsúlyt. A refréntől egyrészt tetszett a hangulati és dinamikai váltás ötlete (egy 1 perces zene során kellenek is ezek a kontrasztok), de cserébe egy kicsit “elemszerűbb” lett a refrén ezáltal, tehát kevésbé volt meg az említett flow, mint a versszak során. A 0:52től indulú nyújtás + dallam volt a refrén során a kedvenc részem. A másik észrevételem a refrénhez, hogy ezek a gyorsan változó akkordok nagyon várták a saját maguk fontos fokait, és ilyen esetekben a legjobb megoldás, ha teljesítjük “kérésüket”, mert ezek a fontos fokok fogják összetartani a dallamvonalat (és emellett akár továbbra is lehet a gyorsabb, technikásabb megközelítést használni). Tehát a refrén koncepciójával és a nagy váltással is egyetértek, egyedül a konkrét megvalósítást csináltam volna máshogyan. A versszakhoz pedig külön gratulálok, az a fél perc (még az említett elem átmeneti felbukkanásával együtt is) nagybetűs zenei élmény volt.

 

Szia Ádám, köszönöm hogy ezúttal is neveztél! Mindig kíváncsian szoktam várni a szólódat, és ezúttal is egyéni megoldásokat alkottál. A szólód indulása nagyon tetszik, és a D-dúr alatt a C# többszöri megszólaltatása nagy ötlet volt. A versszakok során alig választották ezt a hangot, a nyitó E-moll alatt egyedül Gábeli Laci szerepeltette a C#-t, úgyhogy ilyen szempontból is (és a megvalósítás szempontjából is) minden elismerésem ezért a kezdésért. Utána a C-dúr alatt szépen vezetted át a dallamot is C-re, és itt is örültem a nagy hangközöknek, amelyektől szellős tudott maradni a szóló. A 0:36-os felbontás, amely szép maj7 és 4# fokokat is tartalmazott (az aktuális akkordhoz viszonyítva) szintén egy egyedi pillanat volt. A versszak végi technikás felmenetelben pedig az tetszett, hogy nem volt öncélú, és nem volt sablonos sem, tehát szervesen odaillett és érdekes tudott maradni. A versszak során nekem egyedül az hiányzott, hogy a versenykiírásban említett igazi főtémák, visszatérő dallamok (és azok variációi) helyett inkább szólisztikus irányból közelítetted meg az alapot. Többek között ezen is múlhatott a fent említett még jobb helyezés, de mivel a fő cél mindig az örömteli alkotás, ezért a lényeg nem is ez, hanem az, hogy kimondottan inspiráló módon gitároztál a versszak során.
A refrénnél örültem a ritmusgitár-szólamnak, és Marty is büszke lett volna a 0:46-os megérkezésre (G#) a futamot követően, akárcsak a 0:51-es nyújtásra. A 0:55 körül levő magas hangok nagyon fontosak voltak, kevesen tudták ilyen jól kihasználni az érzelmi hatást, amely ezekben a magas tartományokban és nyújtásokban rejlik. A refrén végére én lehet, hogy nem ilyen futam-jellegű megoldást választottam volna, hanem a fenti magas részt (szó szerint: “fenti”, if you know what I mean) folytattam volna. A szóló végén a C#-A megállás elsőre kicsit váratlan volt, és kicsit számomra bizonytalanná is tette a befejezést.
Összességében az egyik leginspirálóbb szóló lett, és hagyományos szóló-kategóriában mindenképpen Top 10-et érdemelne. A versenykiírás ezúttal a főtémákra, visszatérő szép dallamokra helyezte a hangsúlyt, de ettől függetlenül is respect és gratulálok ehhez a kreatív alkotáshoz. Keep it up!

 

Szia Péter, köszönöm a szólót és örülök, hogy ezúttal is a csapat tagja voltál! Eddig az összes versenyemen részt vettél, és a 2012-es szólód legfogósabb témája a mai napig rendszeresen eszembe szokott jutni. A mostani alkotásodban a versszak első köre lett a kedvenc részem 0:16 és 0:30 között. (0:24-nél volt egy kilógó C#, de ezt leszámítva minden hang nagyon jó érzékkel lett kiválasztva). Ez a téma kifejezetten fogós lett, és az is tetszett, ahogy arrébb helyezted és variáltad a folytatásban. A kör szépen le is lett zárva, egy önálló és érthető epizódot alkotott így a dolog. 0:30-nál külön tetszett, hogy most más hangsúllyal kezdted el a témát, mint az első kör elején. 0:36-nál a C-dúrra játszott D hang szép pillanat lett! 0:42-nél a refrén eleje stabil és erős indulás volt, ehhez a jó hangválasztás is hozzájárult, A refrénből szerintem az első kör lett az erősebb, és ott sikerült jobban a harmóniák “kiszolgálása” is. A második körnél én elvittem volna más magasságokba a folytatást, és emellett a ritmust, tagolást is érdemes lett volna változtatni legkésőbb ennél a körnél. A szóló egészét tekintve is elsőként azt emelném ki továbblépési lehetőségként, hogy egy sokkal szélesebb hangtartományt lenne érdemes megcéloznod, kihasználva akár a Hamer gitárod szokottnál is több bundját (27) ;) A szólótémák/epizódok tagolása, elválasztása érdekében pedig a ritmus-variálás lehet a legfontosabb eszköz. Külön-külön mindegyik szakasz dallamvilága teljesen rendben volt, a dallamérzéked változatlanul nagyon jó. Sokszor viszont a hasonló szakaszok akadályozzák meg a szóló még feszesebb, még inkább történet-szerű megvalósítását. A versszaknál ezt úgy lehetett volna megoldani, hogy a második kör felénél jelenhetett volna meg egy teljesen új téma, amely átveszi a főszerepet, és akár a refrén első felében is még megmarad. A refrénnél pedig a versszak-dallamoktól teljesen eltérő ritmikájú téma lehet a legszerencsésebb (az előbb említett új téma pedig ekkor átkötő jelleget képez a két fő szakasz között).

 

A harmadik videód lett szerintem a legerősebb alkotás, helyenként nagyon jól kombinálva az egyediséget és a fogósságot (ami egyáltalán nem könnyű dolog.)
A kedvenc részek: rögtön az elején 0:13-0:25 között a teljes első versszak. Itt egy-két bátor hangnemi kitekintés mellett nagyon jó dallamvonalak jöttek létre. (A hangnemi kitekintéssel kapcsolatban az első videód alatt írtam részleteket, nagyra értékelve azt, hogy kimondottan tudatosan használsz egzotikus skálákat (keleti, jazz és szimmetrikus skálák), és a workshop-okon a zeneelméleti kérdésekre is mindig szoktad tudni a válaszokat.)
Másik kedvenc rész: 0:27-0:35, ez talán a legszebb pillanat volt a teljes szólódban, és ez a dallam kifejezetten megmozgatta a fantáziámat, kedvem lett eljátszani. (A dallam vége előtt nem sokkal volt egy bizonytalan pillanat, de ezt leszámítva ez egy rendkívül erős szakasz volt.)
A refrénben pedig az induló hang késése ellenére a 0:46-0:52 közötti rész volt különösen jó, ezt is kimondottan öröm volt hallgatni, miközben egyáltalán fel sem merült itt sem a sablonosság és a megszokott jelleg. Tehát 1) egyéni 2) érdekes 3) a zenei környezetet is kiszolgáló megoldás volt ez a dallam.
Köszönet még egyszer, hogy több alkotást is készítettél, és a zenei megoldások mellett a videók színvilága is egyedi lett, örülök, hogy erre is kiterjedt a figyelmed. \m/

 

A második videód esetén a kedvenc szakaszom a refrén második körében az 1:03-1:10 közötti rész volt. (A három szólóról írt összefoglalást az előző videód alatt írtam le részletesen.) A versszaktémában külön tetszett, ahogyan a ritmusokat használtad (itt a dallam helyenként szerintem túl merész lett). A 0.35-0:40 szakasz is jó lett, itt ritmikai és dallami szempontból is fogós volt ez a szólórészlet. Hamarosan folytatom a harmadik alkotásoddal. :)

 

Szia Szabolcs, köszönöm, hogy három szólót is készítettél! Szokás szerint a legbátrabb megközelítéseket alkalmaztad mindhárom alkotásodban. A workshop-jaimról és a fórumról is tudom, hogy nagyon sok egzotikus skálát ismersz, és tudatosan keresed ezeket a szokatlan zenei hatásokat. Ezúttal is mindhárom szólódban ez történt, úgyhogy az ezzel kapcsolatos gondolataimat ennél a videódnál írom le, a kedvenc részeket és konkrét észrevételeket pedig mindhárom videónál külön is megemlítem.
Szerintem alapvetően jó út az egyéni út, és egyértelműen érdemes bátran kísérletezni. Amit érdemes figyelembe venni, hogy az adott zene által képviselt hangulatot, stílust és “mondanivalót” a szóló továbbviheti, variálhatja, sőt csavarhat is néhányat rajta, de azért a két “szereplőnek” muszáj együttműködnie. Saját zenénél persze mi magunk alakítjuk ki ezeket a kereteket, de ahol készen kaptuk őket, ott a kreativitásnak a kereteken belül (kicsit persze tágítva azokat) kell megoldásokat találniuk. A fórumról ismerem a saját zenéidet, és ott ezek nagyon szépen teljesülnek, mert a kíséret világa és a szólódallam világa egységet alkot. Itt a versenyvideóknál ez kevésbé teljesült, mert a kíséret világa helyenként másról “beszélt” mint a szólód. Ebben a videódban a 0:39-0:46 közötti rész volt a kedvencem, itt éreztem a két világot a legszinergikusabban (új szó!) találkozni. Máris folytatom a második szólóddal:)

Szia Zsófi, köszönöm a nevezésedet, örültem a szólódnak. Jó hír, hogy kifejezetten természetes és zenei megközelítést használtál, tehát a dallamok megfoghatók, hitelesek voltak, érezhető volt, hogy belülről jöttek, és nem a kezeid találták ki ezeket. A kedvenc részem a 0:17-0:25 közötti induló rész volt, ahol a szünetnek is nagy jelentősége lett, ez is fontos része minden zenének, stílustól függetlenül. Szép volt a dallam is, és örültem, hogy 0:30-tól ismét visszatért ez a téma. (A 0:26-0:29 közötti sorzáró rész szerintem egy kicsit hirtelen váltás volt, és enyhén “elem” jellege volt.)
A refrénre való megérkezés 0:42-nél nagyon jól el lett találva, itt is természetes módon váltott át a szóló az új részre, és fontos fokot emeltél ki. A négy hangból álló nyitó ritmus (ami 0:50-től visszatért) szintén tetszett. A téma 0:50-0:54 közötti verziója volt a másik kedvenc részem a szólóban.
0:47-nél az E-dúrra játszott A hang helyett a G#-t lett volna érdemes választani (akár úgy is, hogy az A hangot is érinted, és onnan mész le fél hangot). Egyrészt azért, mert ez a G# egy friss hang lett volna a szólóban (az A más helyeken is elő tudott fordulni, a G#-re pedig csak az E-dúr kínált lehetőséget). Másrészt pedig azért, mert a sűrűn változó akkordmenetek esetén érdemes a dallamvonalat az aktuális akkordok fő hangjaira felfűzni.
Az 1:03-nál induló skálamenet kicsit túl skálás lett, ezt úgy lehet elkerülni, hogy vagy a ritmust, vagy a sorrendet kell megtörni. Ha mindkettő szabályos ezek közül, akkor a hatás túl kiszámítható tud lenni.
A hangok megszólaltatása és helyenként a pontosság még fejleszthető, de biztos vagyok benne, hogy erre is figyelsz, és e téren is egyre jobb és jobb leszel.
Ígéretes szólót készítettél, egyértelmű zenei tehetség mutatkozott meg abban, hogy (a fenti egy-két apróságot leszámítva) saját, egyedi megoldásokat tudtál alkalmazni, és énekelhető, természetes dallamokat játszottál. Gratulálok és további jó zenélést!

 

Szia Imi, nagy köszönet azért, hogy ilyen lelkesen álltál hozzá az idei versenyhez is, és ilyen sokféle szép dallamot alkottál nekünk! A versszakban két kedvenc részem volt: egyrészt a teljes nyitó kör, másrészt a 0:32-0:37 közötti téma, mindkét szakasz nagyon szép és fogós volt. (Hozzáteszem, hogy bármikor bármit is játszol a gitáron, az mindig szép és természetes. Nagy kincs van a birtokodban!) A versszak két körében egyedül azt csináltam volna másként, hogy a megjelenő ötletekből (amelyek külön-külön is mind ígéretesek voltak) egy nagyobb egységet építettem volna, azaz kiválasztottam volna egy vagy két ötletet, és ezekre épült volna a teljes félperces rész.
A refrén elején bátor és egyedi döntés volt a G hang, amellyel a 6. fokot hoztad be és ez szép zenei feszültséget hozott létre, amely után a feloldás nagyon hatásos lett a F# és a D hangokkal, amelyek fontos fokok. 0:55-nél a magas hangok énekeltek a kezedben. A refrén második felében a dallamaid kis hangközökből, szomszéd hangokból álltak. Eleve nagy szó, hogy kis hangközökből is ilyen erős dallamot tudtál megalkotni, ilyenkor azért érdemes egy-két nagyobb lépéssel megnyitni az adott részt. Ettől még inkább markáns, emlékezetes témák jelennek meg. Az örök példa a The Loner, ahol Gary Moore dallamaiban mindig ott van egy-egy nagyobb lépés, és ettől a teljes téma tágasabbá válik.
Gratulálok az összes szólódhoz, és a megérdemelt kitűnő helyezésedhez! Kívánom, hogy a zene idén is rengeteg örömöt hozzon az életedbe, és várjuk a készülőben levő szólólemezedet is.

 

Szia Chris, köszönöm a szólódat, örülök hogy most is részt vettél! A kedvenc részem a teljes refrén volt, ahol a jól felépített harmonizálás mellett az is nagyon tetszett, hogy a lehető legletisztultabb megközelítést használtad. Ennek köszönhetően a dallamod folyamatosan ott maradt a fülemben, és további ismétlődött azután is, miután a szólód befejeződött. Ez nagyon fontos tényező. A refréndallamodban azt is kiemelem, hogy az akkordmenet fontos hangjaiból alakítottad ki, ezért ez is fokozta a jó hatást. A szólód végi hirtelen megállás, amely egy sus9 hangulatot hozott ki, az egyik legjobb és legeredetibb befejezés lett a teljes mezőnyben. Ez egy valódi kreatív pillanat volt, emlékezetessé tette a befejezést. A szóló első fele (a versszak) 0:15-0:22 között lett a másik kedvenc szakaszom, nagyon szépen megfogott hangok voltak, sokféle díszítéssel, és az üveghangok is hatásosak lettek. 0:22 után érezhető volt, hogy egy szándékos kontrasztra törekedtél (lassú vs. gyors), és a második körben, 0:30-tól is visszatért ez az ellentétpár (0:39-nél jó volt a dallam visszahozatala). Maga a kontraszt-ötlet szerintem is nagyon jól működik, érzésem szerint a gyors, technikás elemek kicsit elem-szerűek voltak, tehát az egymás után elhelyezett futamok összefüggés lehetett volna szerintem szorosabb. Ez persze szubjektív érzés, és kétségtelenül ötletes és jó dolgok zajlottak a gyors részekben is.
Ezúttal is erős nevezés született, és annyit elárulhatok, hogy a Top 20 is közel volt, nagyon kicsik voltak a pontkülönbségek, szoros volt ezúttal is a verseny. Az idei évre is sok zenei örömöt, jó bulikat, és folyamatos rock hangulatot kívánok! \m/

 

Szia Bálint, köszönöm hogy ezúttal is részese voltál a versenynek, mégpedig egy erős és jól felépített szólóval. A hangok megfogása nagyon szépen halad, különösen a nyújtások terén léptél előre sokat az eggyel korábbi verseny óta. A vibrato pedig továbba is expresszív, hatásos, nagyon profi, öröm hallani. A nyitó téma kifejezetten tetszik, különösen a 0:18-0:25 közötti szakasz. A 0:25-től induló válasz is teljesen rendben van, és szép volt a többhúros összecsengés hibriddel 0:30-nál. A második körben a örültem a visszatérő témának, és annak is, ahogyan most másfelé kanyarítottad. A 0:35-ös nyújtás bombaerős! A 0:37-es nyújtás is jó ötlet, bár elsőre meglepődtem rajta (lehet, hogy a blues-ban megszokott E-G kis terces nyújtást várta a fülem). 0:40-nél a H-C összeolvasztás is erős és jó hatás. A refrént előkészítő rövid futamban tetszett, hogy szerves része volt a szólónak. 0:48-nál a nyújtás után kitartott C# kicsit a levegőben maradt a hatás szempontjából: már nem stabil fok, de még nem színes fok (a 7. fok mindig “köztes” jellegű). 0:52-0:54 kitűnő szakasz, üres húrral, szép csúszással, szép dallamvezetéssel. A 0:57-es futam (ellentétben a fent említett másik futammal) kicsit “odaragasztott” hatást tett rám. Utána a kétszer is megjelenő ritmikai motívum egy újabb nagyon erős elem volt. Az 1:01-es összekötő futam épp a határon volt szerintem: tehát ez inkább volt szervesnek érezhető, mint a 0:57-es elődje. Az 1:04-es futam pedig totálisan szerves egységben volt a dallammal, méltó párja a refrénkezdő futamnak. 1:07-ig a magas, nyújtásos hangok nagyon szépen fokozták a szólózáró hatást, 1:07-től a közlekedős befejezés egy kicsit kevésbé volt direkt és érthető üzenet. Látszott rajta, hogy jól megtervezted, de érzésem szerint az énekelhetőség (új szó!) ebből a szakaszból hiányzott, pedig az alap stílusa alapján (pun definitely intended!) inkább egy éneklős befejezést vártam volna.
Összességében a szóló a szépség és az “okosság” (=ötletesség, progresszivitás) jó kombinációja volt, kimondottan jó irányba mutató alkotás lett, erős zenei tehetséget tükrözve, amely persze eddig is sokszor megmutatkozott, és még inkább így lesz a jövőben.

 

Szia Zoli, köszönöm a nevezésedet! Erős és szép nyitó témával kezdted a szólót (0:17-0:22) és utána a 0:23-0:29 közötti második zenei sor egy választ jelentett az első sorra. Úgyhogy a kezdés, első benyomás nagyon rendben volt. A vibrato-kat én egy kicsit kiszélesíteném és lelassítanám, hogy még hatásosabbak lehessenek. 0:29-től vártam, hogy visszajöjjön a nyitó téma, vagy egy hozzá hasonló variáció, és az első pár hang itt valóban visszautalt a legelső zenei sorodra. Én bevállaltam volna azt is, hogy még egy kört végigviszek ezzel a témával, mert ezek az ismétlések alakítják ki leghatékonyabban a szóló történetét. A második kör felfelé vitele jó ötlet volt, a 0:33-as nyújtás egy kicsit “sharp” lett, tehát túlment a megfelelő hangmagasságon, ha nem is sokkal. Utána az oktávos szakasz megint egy erős és tetszetős téma lett. (Ez is olyan, amelyre ismétlés is épülhet akár.) A refrén első köre (0:49-ig) szépen csatlakozott a korábbi dallamos megközelítéshez. Utána a tizenhatodos arpeggiós rész elsőre meglepetést szerzett, egy kicsit hirtelen volt a stílusbeli váltás. Mindenesetre a szakasz kidolgozása és felépítése teljesen rendben volt. 1:03-tól örültem a befejező szakasznak, a szólóknál mindig fontos az utolsó benyomás is, és itt jó fokokon, szép dallammal és határozott iránnyal szólalt meg a befejezés.
A videód alapján a dallamérzéked nagyon jó és sok potenciál van a játékodban. Sok érzelem, energia van a játékodban, úgyhogy ígéretes úton haladsz, sok zenei örömöt idénre is!

 

Szia Ottó, örültem az egyéni és végig érdekes alkotásodnak, érződött rajta, hogy jól megszerkesztetted és felépítetted a szólódat. A többszólamú részek is tetszettek, és külön elismerés a videó képi világáért is, tehát minden síkon megvolt az igényesség. A kedvenc részem a 0:41-1:01 közötti rész volt, tehát a refrénben levő harmonizált szakasz. Itt a dallamosság és a technika pont a megfelelő arányban jelent meg, egymást erősítették. A technika nagyon stabilan ott van a kezedben, ez az Altitudes szólódból is egyértelműen kiderül.
Néhány javaslat a továbblépéshez: a zenei sorok végén levő erőteljes lecsúszás (pl. 0:22-0:23) hatásos tud lenni, de érdemes sokféle “hang-befejezést” kitalálni, hogy még változatosabbak lehessenek ezek a befejező hangok. A másik gondolat pedig az elemek használatára vonatkozik: a fent említett kedvenc szakaszomban az volt a legjobb, hogy ott egy fogós saját dallam köré építetted a hangszerelést. Az 1:05 utáni lezáró rész pedig inkább elemnek, licknek érződött (amúgy persze jól kivitelezett és érdekes arpeggio lett belőle), tehát ott volt benne az a tényező, hogy ez kicsit megszokottabban hangzik, még olyankor is, ha ötletes kanyarok és variációk vannak benne.
Ígéretes zenei úton jársz, és máris magas szinten műveled a gitározást, úgyhogy további sok sikert és sok zenei örömöt kívánok neked!

 

Szia Gábor, gratulálok a szólódhoz, és megérdemelten kerültél a mezőny első felébe ezzel a dallamos, jól felépített alkotással. Érdemes volt a kihagyás után ismét visszatérned a gitárhoz! A kedvenc részem a refrénhez írt főtémád volt, rögtön a fülemben maradt, és szépen követted vele a sűrű akkordmenetet is. A 0:19-nél induló nyitó témád is szép kerek történetet zárt be az első kör során. Az üveghangos díszítés is sokat lendített az összhatáson. A vibratoid éltek és energikusak voltak, és általában is kitűnően megfogott hangok szerepeltek a szólóban. Az 1:10-től induló lezáró szakaszban még véleményem szerint egy utolsó nagy dobás (esetleg a legmagasabb hangok felé történő kitérő) jól jött volna. Az igazán magas hangok tartománya egy ehhez hasonló lassú alapra sok lehetőséget rejt a katartikus, szárnyaló pillanatokhoz, és ez kitűnően koronázta volna ezt a szólót. Az 1:12-es lelassítás + lefelé lépkedés is egy működőképes koncepció, viszont itt a ritmusok kicsit kilógtak az addigi nagyon jó és feszes ritmusokhoz képest. Összességében erős, hatásos és szép szólót írtál, öröm volt hallgatni, jó gitározást kívánok az idei évre is!

 

Szia Henrik, először is gratulálok a Top20 helyezésedhez! Nagyon ráéreztél a zenei alap hangulatára, és különösen annak örültem, hogy ennyire erős és hatásos ritmusok alkották a szólódat. Takarékos, szellős, türelmes megközelítést használtál, és ezek ugyanolyan fontos tényezők, mint a látványos elemek vagy a jó technika. Az első körben felépített motívumot kitűnő ötlet volt további két alkalommal visszahozni, mert így lehet dalt létrehozni, így van története a zenének. (Dal > alap + szóló:) A harmadik példány után játszott ritmus (0:34-0:36) a teljes versszak fénypontja volt.
Kitűnő lett a refrén előtti előkészítés, a felfelé menő majd visszakanyarodó futammal. Jó példa volt ez arra, hogy ritmusokkal és kanyarokkal kombinálva a skálák is életre kelnek. A 0:47-0:49 közötti újabb erős ritmusra épülő rész (+ ízléses szünet, ízléses díszítő csúszások) is kedvenc pillanatom lett. A refrénben kevésbé voltak jellemzők az ismétlődő motívumok, bár gondolom ez tudatos döntés volt részedről. Minden sorod így is érdekes és fülbemászó volt, de talán egy kicsivel több ismétléssel (ezúttal például dallam-ismétlés, ritmusok variálása mellett) és egy kicsivel több magasra menetellel lehetett volna végképp feltenni a koronát a szólóra. A 0:59-es magasabb résznek örültem, és érzésem szerint ez a rövid elem mehetett volna még feljebb. Ez persze szubjektív dolog, mert a szóló végének visszakanyarítása a középső tartományba szintén egy teljesen működőképes megoldás. )A nagyon magas viszont talán hangokkal könnyebb katarzist elérni.)
Még egyszer gratulálok és köszönöm a zenei örömöt, amelyet a szólód számos meghallgatásával kaptam tőled. Respect!

 

Szia Dani! Örülök, hogy lett időd az alkotásra és részt tudtál venni a versenyen! Tetszett a dallamos indulás, a nyitó motívum fogós és könnyen felidézhető lett. A 0:23-as magas szakasz után a mélyebb dallamból álló kontrasztnak is örültem, amellyel lezártad a kört. 0:29-től mindenképpen jól jött a téma visszahozatala, ettől az ismétléstől alakul ki az igazi történet. A 0:33-0:35 közötti rövid résznél úgy hallom, hogy egy kicsivel hamarabbra került ez a két hang (a dallam viszont tetszett itt is). A 0:36-os ismételt nyújtás egy metálhajszálnyit “sharp” lett.
A refrénnél is örömmel hallottam az új téma megismétlését a második körben. A 0:45-ös lemenetel (amely szintén visszatért később) kettős hatású: egyrészt nagyon hatásosak az ilyen kvintes lelépkedések (Petrucci és sokan mások is szívesen tesznek kvintes lépéseket a szólóikba), másrészt ezek kicsit “előregyártott” megoldások, amelyeket csábító felhasználni, de nem mindig következnek szervesen az előttük levő eseményekből. A lassú, dallamos zenéknél szerintem jobb, ha a dallamaink hangszerfüggetlenek, tehát nem azért játszunk valamit, mert az adott hangszeren ez jól jön ki. Billentyűsként például ez a lemenetel sokkal kevésbé esik kézre, ezért valószínűleg eszünkbe sem jutna. Amúgy gyors (pl. prog/metál) szólóknál szerintem több helye van az ilyen elemeknek, a legendás Under A Glass Moon solo is számos lick-et tartalmaz.
A refrén akkordmenetét szépen vezetted le a kiválasztott fontos fokokkal, minden harmónia neki megfelelő hangot kapott, ez fontos szempont. Úgyhogy összességében érdekes, jól kitalált és dallamos alkotás született, amely megérdemelten (és bőven) a mezőny első felébe kerülhetett. Persze a lényeg sosem ez, hanem a “having fun” szempont, és ez teljes mértékben ott van a szólódban.

 

Szia Laci, örülök hogy ezúttal is volt időd részt venni, mindig színvonalas és jól kidolgozott alkotásokat készítesz. A zenén túl a képi világ is nagyon igényes lett. Az indulást külön kiemelem, mert a teljes mezőnyben egyedüliként hoztad be a dór hangulatot az E-moll akkordra, kiváló “helyzetfelismerés” volt ez a döntés. A magas rész után 0:24-nél tetszett a mélyebb hangokból álló válasz is. A másik kedvenc részem a második kör eleje volt, a legato-s indítással, és utána 0:32-től a harmonizált ismétlődő ritmussal. A 0:40 körüli lemenetel után nagyon jó kontraszt volt a refrén elején a magas folytatás. 0:44-0:45 fontos pillanat volt a G# megjelenítésével. A 0:53 utáni futam jó példa arra, hogy lassú alapnál is lehet jól előkészíteni és indokolttá tenni egy gyors szakaszt. A refrén végén az 1:02-es ismétlések után az volt az érzésem, hogy a befejezéshez szerencsésebb lenne egy énektéma jellegű (akár ismétlődő) záródallam. A jelenlegi befejezéssel is abszolút stabilan, és jó fokokat használva zártad le a szólót, de talán még jobb lett volna egy oly záródallam, amely kevésbé összetett, ritmikai és dallami szempontból egyaránt. Összességében kimondottam magabiztos volt ezúttal is a hangszerhasználat (szép hangok, hatásos vibrato, változatos ötletek, stabil technika), és nem is hiányzott sok dolog a legjobb helyezésekhez. A sok jó zenei ötletet lehetne majd még inkább egységes témákká alakítani, ahol nagyon szervesen következnek egymásból a dolgok. Ehhez sokszor néhány ötlet kihagyásán át vezet az út, és a fleszabaduló teret lehet variációkkal, ismétlésekkel megtölteni.

 

Szia Szilárd, köszönöm a nevezésedet! A zenei alaphoz nagyon jól passzoló hangszínt választottál (a hangerők aránya lehetett volna kiegyenlítettebb, az alap kicsit halk lett), és emellett a zenei megközelítés, hangok adagolása is tetszett. Jól használtad a szüneteket is, ez is fontos szempont, mert a szünet is teljes értékű zenei elem tud lenni. Az első kör első hangja utáni szünet és a kör végén 0:25 után elhelyezett szünet is kimondottan hatásos lett. Egyébként az első kör témája és dallamvilága nagyon ígéretes lett, ezt érdemes is lett volna tovább folytatni és kibontani. Technikai szempontból a vibratókat lehetne átalakítani/kibővíteni, a jelenlegi klasszikus vibratók mellett a függőleges rock vibrato még ennél a clean hangszínnél is jól jön. A felhasznált skálák szempontjából az lehet a következő lépés, hogy fokozatosan egyre többet kilépni a gitárnyakon levő moll/pentaton skáladobozokból, mert ezek a dobozok és ujjrendek nem biztos, hogy a legszínesebb dallamokat “diktálják” a kéznek. A megoldás a dobozfüggetlen zenélés, ahol az alakzatok helyett a belül szóló hangközöket, dallamokat, fokokat keressük, így közvetlenül tudunk zenét alkotni, dobozok és ujjrendek korlátozó hatása nélkül. Ezenkívül még az ismétlések szerepét emelem ki, amelyet az első körödben levő témádnál is említettem: hosszabb szakaszokat, dallamokat és rövid ritmikai egységeket is érdemes sokat ismételni, ezáltal jönnek létre markáns témák. Sokszor a legütősebb kedvenc zenénkben is azt találjuk: egy olyan téma ismétlése miatt lett nagyon hatásos a dolog, amely ismétlés nélkül észrevétlen rövid dallam/ritmus maradt volna. Az ismétlés teszi naggyá a témákat. Köszönöm még egyszer az alkotásodat és jó zenélést az idei évre!

 

Szia Áron, köszönöm hogy ezúttal is egy színvonalas és érdekes ötletekből álló szólóval gazdagítottad a versenyt! Ahogy a hangokat megfogod, az élményszámba megy, rengeteg színt és díszítást tudsz adni az egyes hangoknak. Más szavakkal: uralod a hangszert, és ez nagyon komoly szintet jelent. Élvezet nézni és hallgatni az általad játszott ötleteket, mert élnek és tele vannak energiával. Ami viszont szerintem továbbfejleszthető, az a tematikus felépítés/kidolgozás, a dallamokból való nagyobb egységek, zenei történetek létrehozása. Ennek a versenynek a fő mottója is pont ez volt, hogy a legszebb témát, dallamot, zenei történetet keressük. Ebből a szempontból a kevesebb ötlet + több ismétlés kombináció szerencsésebb, mint a sok ötlet + kevesebb ismétlés kombináció. A gitározásod alapján a legszűkebb élmezőnyben van a helyed, ha a történetmesélést is felhozod erre a kimondottan magas színvonalra. A kedvenc részem a szólód második felében levő szekundsúrlódásos, kéthúros ötletek voltak, és itt az ismétlések is szépen megjelentek. A szólód szinte bármelyik ötlete magában rejtette azt a potenciált, hogy kibontva és felépítve egy markáns főtéma lehet belőle. Úgyhogy a fő üzenete a mostani visszajelzésemnek az, hogy nagyrészt jó úton jársz, egyedül a zenei mesélés az, amelynek én több hangsúlyt adnék, hogy az egymás után érkező kitűnő ötletek sorozata helyett egy kerek, fogós zenei történet jelenhessen meg. Mindez stílusfüggetlen, tehát a dallamos hagyományos rocktól a modern djent/fusion irányzatig mindenhol igaz az, hogy a részek összegénél is fontosabb, hogy a zen meghallgatása után a hallgató fejében tovább szóljon a zene, és ehhez több ismétlésre, több egyértelműségre és letisztult történetvezetésre van szükség. A tehetségedben ez is benne van, csak ki kell hoznod magadból. Sok zenei örömöt az idei évre!

 

Szia Marci, nagy gratuláció még egyszer a versenygyőzelmedhez, most érkeztem el időrendben az írásos visszajelzésekkel a szólódhoz:) A teljes szólót ki lehetne emelni kedvenc részként, a legjobban az tetszett, ahogy a motívumokkal építkeztél és variáltad őket. A két- és háromhúros fogások is gazdagították a szólót, ez már a korábbi versenyeken is trademark elem volt részedről. A 0:29-es csúszással fűszerezett motívumot is kiemelem, ez a többször is visszatérő lefelé csúszás hatalmasat dobott a hangulaton és a teljes szóló egyik “főszereplője” lett. Ahogy élőben is említettem a díjkiosztón, a ritmikai tagolást említette több zsűritag kollégám is, mint továbbfejleszthető szempontot. Emellett mindenki nagyon szép dicséreteket mondott, amelyhez én is csatlakozom, és várom az idei alkotásaidat! (Idén nem lesz verseny, de remélem számos új saját zenét készítesz!:) Szóval sárkányossági együttható: 10/10. :)

 

Szia Balázs! Örülök, hogy idén is készítettél szólót! Örültem a gitárnyakra erősített nézőpontnak (és a sapkának is, amely fórumunk védjegye lett az elmúlt egy-két évben). Szerintem a két versszak-kör sikerült jobban, itt szépen épültek a dallamok és a hangszín is nagyon jól illeszkedett az alap hangulatához. A 0:15-0:30 közötti első kört külön is kiemelem, ez volt a kedvencem, mert ez egy önmagában is szép ívű sztorit mesélt el, motívumokkal, és kérdés-válasz jellegű sorokkal. A 0:33-as nyújtás íve/felhúzása kicsit kilógott (és a mutatóujj mindig legyen ilyenkor a fogólapon – akárcsak a kapitány a süllyedő hajót, a mutatóujj az emelkedő ujjat nem hagyhatja el). 0:36-nél a C-dúr akkordra nagyon szép volt a csúszással megszólaló 7. fok.
A refrénnél két tényező volt, amely fejleszthető: egyrészt a nyújtások kivitelezése (pontosság, vibrato és a felnyújtás időtartama), valamint a harmóniák stabil fokokkal való kiszolgálása (amely az ilyen sűrűbb, mozgalmasabb akkordmeneteknél nagyon fontos tud lenni). A 0:55-1:02 közötti ötlet tetszett (arpeggio-ból indítás, tizenhatodos ismétlődő elem és megérkezés nyújtással), itt is a pontosság lesz még fejleszthető. Tudom, hogy a gitárra fordítható kevés időd ellenére is milyen örömmel zenélsz, és szerencsére sok biztató dolog van a szólódban, úgyhogy a kivitelezés csiszolásával örömteli előrelépéseket prognosztizálok.

 

Szia Ádám, minden évben kíváncsian szoktam várni az alkotásodat, mert mindig érdekes, dallamos és egyben technikás, és energiával teli szólókat készítesz. Ez ezúttal is így volt, és megérdemelten végeztél a mezőny első felében (sőt, a szűkebb élmezőny is egészen karnyújtásnyira volt). A Csillagok háborúja idézet nagy ötlet volt! Ez volt az egyik kedvenc részem, a másik pedig a 0:20-0:28 közötti szakasz, ahol nagyon ráéreztél az alaphoz illő zenei hangulatra, szépek voltak ezek a dallamok. A refrén során is jó ötleteket használtál, például a 0:55-ös tapping-szakaszt. A refrénnél kicsit úgy éreztem, hogy a külön elemek kevésbé tudtak szerves egységet alkotni, az egymás után következő rövid részek hamar átadták a helyüket a következőnek. A korábbi videóidból is kitűnik, hogy nagyon jól bánsz a technikával, és a kézben lickek és technikás elemek időnként nem annyira képesek az adott zene hangulatát megjeleníteni. Összességében a dallamos részek és a kivitelezés (hangok megfogása, sound) is teljesen rendben volt, a történet íve és a kompozíció volt az a bizonyos karnyújtás, amelyet fentebb említettem. Idénre is rockban és metálban gazdag évet kívánok!

 

Szia Ádám, köszönöm hogy idén is (illetve most már tavaly év végén) benne voltál a csapatban! Két kedvenc szakaszom volt a szólódban: az egyik a refrén első fele 0:41-től, ahol nagyon jól eltalált dallamokkal írtad körbe a sűrű akkordmenetet, és a mély ritmusgitár-szólam is sokat lendített az összhatáson. A másik kedvenc rész pedig a versszak második köre (0:28-tól, sőt már az első kör utolsó hangjától). Itt is jó volt a ritmusgitár, és itt is nagyon szép természetes dallamvilágot adtál a zenének. A fenti két kiemelt rész nagyon erős dolgokat tartalmazott, amelyek a mezőny első felében is megállják a helyüket. Ami miatt (ha nem is sokkal) a Top 50 nem jött össze, azok a kisebb-nagyobb intonációs, ritmikai, nyújtási pontatlanságok, kevésbé jól elkapott hangok (pl. 1:01-nél). Ezek külön-külön nem voltak nagy horderejűek, de mégis ezeken múlhatott a dolog. Ettől függetlenül a zeneiség és az ígéretesen alakuló technika és kreativitás is nagyon jó irányba mutat, úgyhogy ha a kivitelezés pontosságát is egyre tovább fejleszted, akkor minden rendben lesz. Rock üdvözlet az idei évre! :)

 

Szia Csabi, örülök hogy egy második nevezést is készítettél! Az első videódhoz hasonlóan itt is megmutatkozott a kiváló érzéked a szólók szerkesztéséhez, a témák megalkotásához és adagolásához. Zenélés zajlott, nem pedig “gitározás” (ez utóbbin tipikus elemek használatát értem). Az első kör (0:15-0:29) rendkívül jó lett, ez a témád is könnyen felidézhető, dallamos, jó ritmusokból áll. A hangszín most erőteljesebb volt, mint az előző videódban, jobban illett az alaphoz. A második körben tetszett, ahogyan az indulásnál 0:29-től a ritmus még visszautalt az első körös motívumra, és a második kör végi ritmus is ezt tette. Szép volt a refrén elején a kéthúros nyújtás, és a refrén is hozta a szép témákra épülő hatásos ismétléseket. A kétszólamú rész is fogós volt. A refrénnél én még el tudtam volna képzelni egy nagyobb ívű, szárnyaló (emiatt akár kimondottan magas bundokon játszódó) és hosszabb (egy-két ütem helyett akár négy ütem terjedelmű) főtémát, ez egy újabb szint-emelést tudna még létrehozni a teljes dal hangulatában. A hangok megfogása egyre jobb és stabilabb, a nyújtások is alakulnak, és tudom hogy ezentúl is rajta leszel a hangképzés további csiszolásán. Az jutott még eszembe, hogy a szüneteknek kevés szerepe volt ebben a szólóban, ami nem feltétlenül baj, de azért megemlítem, hogy a szünetek is mindig ott lehessenek az opciók között, amikor a jövőbeli szólóidat tervezed. Az első nevezéseddel elért kitűnő helyezésedhez gratulálok ezúton is, és ez a második szólód is a mezőny első felében szerepelt.

 

Szia Norbi, köszönöm a nevezésedet! A legutóbbi versenyen nagyon szép helyezést értél el, úgyhogy kíváncsian vártam a mostani alkotásodat is. Rögtön a szólód indítása jelentette számomra a kedvenc szakaszomat: a 0:15-0:29 közötti rész egy mesteri indítás volt, szép és erős dallammal, többféle hosszúságú téma-ismétléssel, játékos variációkkal. Egyedül a 0:25-ös string skipping zárófutamot éreztem egy kicsit még korainak, amely még talán nem következett szervesen az addigi dallamvilágból. Az új kör előkészítése és a nyújtás ismét egy nagyon erős és szép pillanat volt 0:28-0:29-nél. A további nyújtás (0:32) és az abból induló 3 hangos motívum, valamint ennek ismétlése is stenk volt a köbön. A második kör egyébként abból a szempontból tért el szerintem az elsőtől, hogy itt inkább kisebb elemekből lett összerakva a kör, nem volt áthidaló fő motívum. Egyébként ez így egy jó és változatos történet-vezetés lehet: első kör dallam-ismétlős, második kör sűrítős/feszültségnövelős. Ezután a refrénre ismét nagyon kívánkozik egy igazi, énekelhető, dallamos témákból álló megközelítés. Ez az, ami szerintem tovább fokozta volna a hatást. A refrénedben önmagukban kitűnő dolgok voltak persze így is (pl. 0:45-0:50 közötti többszöri kromatikus megoldás, jól kiemelt fontos fokok), de érzésem szerint szerencsésebb lett volna egy valódi (jó értelemben vett) “slágerrefrén” megközelítés. (Az 1:03-1:04 nagyon jó érzelmi töltet volt a rövid ismétléssel!) Az 1:10-es G#-es befejezés szép és stabil befejezést jelentett.
A játék, az ötletesség, a hangzás egyaránt elsőrangú volt a teljes szólóban. Egészen közel voltál idén is a Top 20-hoz, és valószínűleg pont egy dallamos refrén hiányzott hozzá. A két évvel ezelőtti blues/funk zenei alapra nagyon passzol a moduláris, összerakott elemekből/ötletekből álló megközelítés, idén pedig az erős fő dallamok jelentették a kulcsot. Mindazonáltal az összhatás friss, élvezetes volt így is, öröm volt többször is meghallgatni a szólódat, gratulálok hozzá!

 

Szia, köszönöm a nevezésedet! Ötletes és érdekes volt a szólód indulása, szinte senki más nem vitte el a riffek felé a dolgot, úgyhogy rögtön érdekes és figyelemfelkeltő kezdés volt. A 0:25-ös üveghang szép pillanat volt, és előreutalt a későbbi üveghangos részre. A 0:27-0:29 közötti felbontás+fekvésváltás az egyik legerősebb pillanat volt a teljes szólóban. A 0:30-0:37 közötti üveghangos dallam az egész mezőny egyik legkülönlegesebb ötlete volt. (Egy-két üveghang kicsit el volt hangolva.) Szintén erős pillanat volt a refrén kezdése, kitűnő fokokkal. Az 1:02-es kitartott hang (bár érződött, hogy szándékosan lett megcélozva) az én fülem számára kicsit kilógott. 1:03-tól a tapping motívum nagyon fogósan és izgalmasan indult (az indítás pillanata is érdekes volt az adott ütemen belül), aztán 1:05-1:06 között volt egy olyan momentum (a csúszásnál), amely kicsit megbillentette az addigi stabil hangzást, kicsit kilógott az a hang. Utána a legato nagyon szép tisztán indult, a második körben hallottam enyhe húrzajt. A befejezés is egyedi volt, hasonlóan a szóló legtöbb részéhez. Mindig nagyra értékelem, ha valaki kevés (vagy semennyi) sémát, sablont használ és helyette az adott zenéhez frissiben készíti a megoldásokat. A sokféle ötlet mindenképpen pozitív, bár egyes hagyományosabb felépítésű és stílusú zenék esetén (és a versenyalap is ilyesmi volt) a kevesebb ötlet, több ismétlés szerencsésebb választás lehet. De összességében az egyedi irány mindig jó irány, úgyhogy kíváncsi leszek a későbbi alkotásaidra is.

 

Szia Feri, örülök hogy ismét részt vettél a versenyen! Rögtön a nyitó téma volt a kedvenc szakaszom 0:12-0:30 között, ez egy nagyon jól felépített dallam volt. A kivitelezés szempontjából egyrészt örültem a többféle díszítésnek, mert ezáltal a hangok egyedibben szólalhattak meg, és ez fontos és jó dolog. Másrészt a nyújtások és vibrato-k egyenletességét és pontosságát még érdemes tovább csiszolni. Az mindenképpen előnyös, hogy sokat és bátran használod a nyújtást (jó példa erre a szóló második felében levő, hosszan kitartott és többször újra megpengetett nyújtás). A többszólamú részeknek is örültem, érződött, hogy a hangszerelést/szólamokat jól felépítetted. A refrénben az érzelmi töltet rendben megvolt, a magas hangoknak, nyújtásoknak köszönhetően. A refrén dallamainál én még inkább az erős saját dallamokat helyeztem volna előtérbe (a szólód elejéhez hasonlóan), az itt megjelenő arpeggiók helyett, amelyek sokszor kész elemként hatnak, és kevésbé szervesen csatlakoznak az addigi dallamhoz. (Magamnál is gyomlálom mostanában a “csak úgy” bejátszott arpeggiókat, bármennyire is jólesik játszani őket.) Az 1:04-1:07 közötti lemenetelről az volt az érzésem, hogy ezt az ujjaid “választották”, azaz benne volt a kezedben. Ez részben jó dolog, mert jó ha van sok lick elraktározva nálunk. Másrészt pedig ezek is olyanok, hogy nem az aktuális zenére adnak válaszokat, hanem készen ugranak elő, nem mindig folytatják az előttük megkezdett erős saját részeket.
Minden videódból (megnéztem többet is mostanában) süt a zene és a gitár szeretete, úgyhogy jó lesz az irány, idénre is sok zenei örömöt kívánok!

 

Szia Tomi, örültem a nagyon egyéni és hangulatos megközelítésnek, szeretem a post rock irányzatot. A szóló nyitása (ahogy a videód alatt kommentben írta is Karmusz) rendkívül erős és érdekes volt. A hangszínválasztás iránya tetszett, bár egy én még egy kis finomhangolást végeztem volna a preset-en: egy kicsivel jobban definiált még jobban passzolt volna. A versszak-részben a fő motívum kimondottan fülbemászó lett. A refrénnél kettős érzésem volt: egyrészt jó ötlet volt az általad alkalmazott tremolo picking, másrészt viszont a közel félperces refrén során még jól jött volna egy kis történet-fokozás. (Az oktávokra átváltás valamennyire azért hozta ezt az épülést.) Mindazonáltal nagyon támogatom ezt a markáns irányt, és mivel a post rock egyik fő jellemzője pont az, hogy az aktuális hangulatok hosszan megmaradnak, ezért teljesen érthető volt, hogy végigvitted ezt a zenei ötletet. 1:06-tól volt néhány pillanat, ahol olyan hangok szólaltak meg, amelyek nem igazán illeszkedtek az aktuális harmóniához, és ez egy olyan tényező, amely egy versenyen sokat nyom a latban, és sok múlt ezen a helyezés szempontjából is, mert amúgy a koncepció és a zeneiség alapján ez bőven Top50-en belüli alkotás volt. Mivel ezek a versenyek elsősorban nem a versengésről szólnak, hanem az alkotás öröméről és egymás inspirálásáról, ezért a lényeg sokkal inkább az, hogy van egy erős zenei irányod, és ezt jól ki tudod fejezni, úgyhogy én nagyon örülök ennek az új színnek, amelyet megmutattál a többieknek. Folytasd így a zenei utadat, érdemes!

 

Szia Dani, örülök hogy idén is részt vettél és hoztad a szokásos színvonalat és “metal edge” irányt! A versszak első felében nagyon jó témával indítottad a szólót, és megvolt a megfelelő mennyiségű variálás, ismétlés itt. Kicsit a hangzás volt, amely csökkentette a hatást: az alaphoz képest hangos volt a szóló (ez persze végig igaz:), és egy-két nyújtás+vibrato intonációja szuboptimális lett. Az alaphoz képest a gitár enyhén felül volt hangolva (Sharp Guitars;). A pickupváltás utáni felmenetel nagyon jó lett 0:34-nél. A szóló kiemelkedő része a refrén elején induló 16-odos ismétlődő motívum volt, ezzel egy vadonatúj fejezetet hoztál be, és nagyon fogós témát alkottál. Ezt követően a refrén dallamos folytatása is kimondottan tetszett. Az 1:00-nál induló futamnál a “ritmika szabályossága + dallam szabályossága” szempont jelent meg: azt figyeltem meg, hogy e két tényezőből csak az egyik legyen egyszerre szabályos, ha nem akarjuk túl kiszámíthatóvá tenni a futamot. A futam közepén behozott második szólam viszont nagy pluszt jelentett, mert a fenti kalkulálhatóságot ez csökkentette. A szóló végén a harmonizált akkordok nagyon jó fokokat jelenítettek meg, erős záró pillanat jött létre általuk. Régóta követve a játékodat, úgy érzem, hogy ebben a szólóban még maradt kiaknázatlan potenciál, mert egészen lehengerlő dallamokat tudsz alkotni. A fórumos beszélgetéseinkből tudom, hogy mostanában kevesebb erő/energia/idő jutott a zenére, de azt is tudom, hogy egy kedvezőbb időszakban visszatér az a zenei lendület is, amely a 2013-as versenyen az élmezőnyt jelentette számodra.

 

Szia Martin, köszönöm hogy neveztél a versenyre! Jó ötlet volt a rock megközelítés, a gitárhangot is jól választottad hozzá, és a Les Paul világa is passzolt a játékodhoz. Amit kiemelek, hogy sokat és jól mozogtál a gitáron, szépen lettek összekötve a különböző részek. A kedvenc részem a 0:33-0:42 közötti szakasz volt, a hatásos nyújtással és utána a fokozatos leereszkedéssel. Két dolgot javaslok a további előrelépéshez: egyrészt érdemes még inkább a harmóniamenet aktuális akkordjaira kihegyezni a dallamvonalat (azaz például a refrén nyitó pillanatában, amikor a harmóniamenet váltott, a H-moll akkord 1-3-5. foka lehet jó választás, mivel erős váltás pillanatában a szólista stabilizálja a zenét. A másik javaslat pedig a több ismétlés használata, elsősorban ritumsok és másodsorban dallamok szempontjából. A ritmusok ismétlése a fontosabb, akár hosszabb szakaszok, akár csak 2-3-4 hangos rövid elemek ritmusának ismétléséről van szó. És néhány visszatérő dallam is mindig jól jön. E két dolgon kívül alapvetően teljesen jó lesz az irány így, szépen szólal meg a gitár a kezedben, és ízléses játékot, jó ötleteket mutattál be a szólódban.

 

Szia Norbi, örülök hogy neveztél a versenyre! Már a 2012-es verseny során örömöt szereztél az ízléses és érett játékoddal. David Gilmour a lehető legjobb inspiráció, nekem is talán a legnagyobb gitáros példaképem. A whammy pedal használata nagyon izgalmas és új színt hozott, különleges gitárdallamokat hoztál ki belőle. A Marooned hangulatát idézted fel, és külön elismerés, hogy egyéni módon használtad ezt az effektet. A kedvenc szakaszom a refrén harmonizált induló szakasza volt, tökéletesen kihegyezett szép fokokkal, kellő mennyiségű ismétléssel, erős ritmikai alátámasztással. A másik kedvencem a versszak második fele, ahol a Sorrow üres húros világát is fel tudtad idézni, és itt is nagyon jól épült bele a whammy az összképbe. A 0:55-1:01 közötti részt éreztem egy kicsit “elem”-szerűnek. Ez persze mindig szubjektív, de ennél a résznél éreztem azt, hogy az addigi flow kicsit megtörik, és nem ez következne szervesen az addigi történetből. A tapping + üveghang pillanat viszont nagyon szép volt ebben a részben. A refréned nyitó része azóta is időnként megjelenik a fülemben, és ez nagyon nagy szó. 2016-ra sok szép zenei pillanatot kívánok!

 

Szia Laci, köszönöm a szólódat, és külön köszönet az igényes képi világért, amelyért megérdemelten kaptad meg a különdíjat a díjkiosztón. Ami a szólót illeti, ötletes és technikás megoldásokat találtál ki, és a dallamossági faktor is ott van a játékodban. A kedvenc szakaszom a 0:13-0:27 közötti legelső kör volt, amely hatásos indítása volt a szólódnak. Amit én kicsit máshogy közelítenék meg, az az egymás utáni elemek összefűzése, felépítése. Lehet hirtelen váltásokat, kontrasztokat használni, ez minden jó zene sajátja, de érdemes több visszautalást, ritmikai ismétlést alkalmazni. Egy elterjedt zenészmondás szerint a hallgatóság füle ezerszer lassabb, mint a zenész gondolkodása. Szólistaként igyekszünk még újabb figurákat felmutatni a szólóban, miközben sokszor jobb, ha az első témánkat folytatjuk, variáljuk, fokozzuk. Így lesz “good storytelling” a dologból. A másik javaslatom a továbbfejlődésre az, hogy a pontosság mindig fontosabb, mint a sebesség. Ez saját tapasztalat is, és a szólódban volt egy-két technikás szakasz, ahol nem mindig jutott időd mindegyik hang precíz kijátszására. Tehát jó ötlet a technikás elemek beépítése, de mindig olyat vállaljál el, amelyet 101%-ban könnyedén játszol az adott tempó mellett. E két észrevételen kívül minden a jó irányba mutat nálad, máris magas szinten gitározol, úgyhogy érdemes továbbra is haladnod előre a megkezdett úton. Sok sikert az idei évre is!

 

Szia Peti! Gratulálok a Top10-es helyezésedhez, a mezőny egyik legkülönlegesebb alkotását láthattuk tőled. Teljesen egyéni dallamvilágod van, ez nagy kincs. Emellett a hangképzés, vibrato, tremolókar-használat is egyaránt élményszámba ment. A szüneteket is a szóló szerves részévé tetted, ez is nagyon fontos szempont. Kedvenc részek: 0:28-0:40, ahol egy valódi történetet építettél fel, a 0:43-as egészen elvetemült D#, amely még pont belefért a kísérő harmóniába (eredetileg Hm, de a terc nem volt előtérben a kíséretben). Rajtad kívül még Ábel használta ki ezt a rejtett lehetőséget. Folytatva a felsorolást, a 0:47-0:50 közötti G#-G csere is nagyon tetszett. A fő kedvenc a 0:53-1:00 közötti dallam volt. Ebből a teljes refrént is érdemes lett volna kihozni, annyi tartalom volt ebben a pár másodpercben, hogy ismétlődő motívumként még nagyobb lehetett volna a hatás. A refrénben két gyors futamot használtál, mindkettő teljesen egyéni kreáció volt (ez nagy pluszpont), de érzésem szerint mindkettő kicsit éles átmenetet jelentett. Persze a nagy kontraszt lehet szándékos is. Az 1:01 utáni futamban volt egy kicsit pontatlan szakasz is, nem sokkal a megérkezés előtt. A szóló befejezése ismét egy nagyon hatásos, fogós pillanat volt. Az összegzésem pedig egyetlen mondat: nagy kincs van a kezedben (és itt nem a gitárra gondolok:), és kívánom hogy minél több embernek ajándékozhass ebből a kincsből!

 

Szia Péter, köszönöm a nevezésedet, örültem az ötletes és dallamos megközelítésnek, és annak is, hogy sok egyéni megoldást használtál, azaz nem panelekből építkeztél. Megérdemelten került az alkotásod az élmezőnybe. Az egyik kedvenc részem az indulás volt, így néz ki egy erős és hatásos első benyomás. Szép építkezés volt, ahogy a nyitó ötletet kibontottad és variáltad. A versszak második köre is jó ötletekből állt és tetszett, ahogyan a magasabb tartományok felé vitted a szólót. Én ebben a szakaszban is szívesen láttam volna még több motívum-ismétlést, például úgy, hogy a kört nyitó új témád ritmusa (amelynek variációját a következő ütemben is használtad) végigment volna a teljes körön. A refrénből a 0:44-0:49 közötti rész lett a fő kedvencem, ez nagyon ízes megoldás volt, és a harmóniákat is jól megtámogattad a dallammal. A 0:52-0:54 közötti ötletben én nagyon sok lehetőséget látok, ebben akár a teljes refrén “trademark” témája is benne lehet. A 0:55 utáni nyújtás-kombináció igazi refrén-hatás volt, sok érzelem volt a nyújtásokban, akárcsak a refrén végi további nyújtásokban. A refrén tehát kitűnő ötletekből állt, itt a kompozíció szempontjából érzek még benne maradt potenciált: a kezedben és a megjelenő dallamokban ott volt a lehetőség egy olyan refrénre, amely egy még egységesebb, még inkább összefogott zenei üzenetet közvetít. A hangzás és a hangok megfogása egyaránt kiváló volt, a sok nyújtás legtöbbje is szépen lett kivitelezve (egy-két magasabb nyújtásnál hallottam enyhe intonációs bizonytalanságot). Összességében emlékezetes, egyéni alkotás lett, gratulálok hozzá!

 

Jó ötlet volt a clean hangszín, és nagyon hatásos volt az indulás a hídnál pengetett akkorddal. Az első körben szép pillanat volt a 2. fok is a C-dúr akkordra. A teljes szólódban végig erős volt a ritmikai vonal, ez nagyon fontos, mert gitárosként hajlamosak vagyunk csakis a hangokra, lickekre figyelni, holott a ritmus jelenti mindennek az alapját. Ezt basszusgitárosként természetesen nagyon jól tudod, és örömmel hallgattam a ritmus-ötleteidet. Én még elhelyeztem volna több visszatérő ritmust, motívum-építkezést, amelyek a dal történetéhez, tagolásához még inkább hozzá tudnak járulni. A refrénnél a másik videódnál leírt szempont jutott ezúttal is eszembe: a sűrű harmóniákra felfűzött, többnyire 1-3-5 fokokra épülő dallamvonal lehet a kulcs. A hangszín és a hangszerkezelés, megszólalás ezúttal is hatásos és szép volt, akárcsak a drive hangszínes másik szólódnál. Köszönöm az alkotásokat és rockban gazdag új évet!

 

Szia Szabi, köszönöm hogy két eltérő hangszínű és stílusú videóval is neveztél! És külön köszönet a basszusgitáros extra videódért is, amellyel egy új színnel (és új frekvenciatartománnyal:) gazdagítottad a versenyt. Ebben a videódban a nyitó kör volt a kedvenc részem. Nagyon erős ritmusokkal indítottad a szólót, és a változatosan kanyarított hangközöknek köszönhetően a dallam is nagyon tetszetős volt. 0:23-nál a fülem várt egy ritmikai visszautalást a 0:15-16 körüli ritmusra, ez még tovább erősíthette volna a történetet. A 0:360:38 körüli rövid motívumok nagyon jók lettek! Örültem annak is, hogy a színes fokokat is használtad a dallamokban. A refrénnél, ahol sűrűn váltakoznak az akkordok, a dallamvonalat én jobban ráhúztam volna az akkordok fontos fokaira, különösen az E-dúr esetén, ahol a G# plusz színt tud jelenteni a szólóban. A hangzás, hangok megfogása tetszett, jól megszólalt a gitár a kezedben. (És amúgy igen szép ez a gitár.)

 

*** BÓNUSZVIDEÓ BASSZUSGITÁRRAL ***

Szia Roli! Örülök, hogy született egy második szóló, érzésem szerint ez illeszkedett jobban a zenei alaphoz. (Egyébként mindkét szólódban nagyon szép dolgok jelentek meg, és a Strat hangzás is önmagáért beszélt.) Az elején tetszett a megállás és utána a dallamos oktávos válasz is. A versszak második része szépen épült, emelkedett a hangmagasság, nőtt a lendület. A sok (és szép, erőteljes) nyújtásról David Gilmour jutott eszembe. A refrénben 1:05-nél levő szünettel tarkított nyújtás is kedvenc pillanat lett. A refrénről az jutott még eszembe, hogy a “customization” faktor lehet majd a kulcs. Ezalatt azt értem, hogy a konkrét zenei környezethez lehet majd még jobban hozzáigazítani a játékodat, hogy az adott alap olyan megoldásokat kapjon tőled, amelyeket egy másik alapnak nem “adnál oda”, mert csak itt és csak most, csak neki “készítetted”. Hasonlat következik: a kiváló minőségű öltönyök készítésén is még tovább lépve a következő cél a személyre szabott prémium öltönyök alkotása. Ezeknek nincs párja, azt csak az aktuális megrendelő kapja meg. Tehát a kézben benne levő, beidegzett lickek arányának csökkentése (de természetesen megtartva ezeket a megfelelő pillanatokra) és az aktuális alap által belülről kihozott aha-pillanatok növelése az út. Ez mindig egy már eleve magas szintről való továbbfejlődést jelent, amely rengeteg zenei örömöt fog hozni számodra.

 

Szia Peti, örülök hogy idén és jutott időd a videóra. A legelső, 2012-es verseny óta mindig külön örömmel várom az alkotásodat (nemrég néztem meg ismét a kategóriagyőztes videódat). Idén is nagyon szépen megfogott hangok, vibratók, jó témák voltak a szólódban. A záró felmenetel is tetszett, Marco Sfogli jutott róla eszembe, ami mindig jót jelent. A 0:15-0:31 közötti első kör volt a kedvencem, itt éreztem leginkább az építkezést is. A második körben én még folytattam volna a nyitótémát, vagy egy új motívum kibontása is jól illett volna ide (akár visszautalva az első témára is). A refrén is végig szép elemeket tartalmazott, itt nagyon vártam egy “trademark” Gráf Peti-féle szárnyaló dallamot, érzésem szerint azzal, hogy a hagyományos rock-elemek felé vitted el ezt a szakaszt, ezek az elemek “elvették” a helyet egy egybefüggő, egyre jobban kibomló, igazán refrénszerű dallamtól. A “kevesebb elem, több ismétlés” kombináció lehetett volna talán az igazi nyerő kombináció, de összességében így is öröm volt hallgatni a szólódat, szépen szólt a Yamaha a kezedben.

 

Szia Gus, mindig örülök, amikor tőled érkezik videó, mert igazi szívből jövő zenélésre számíthatok. Ez így volt ezúttal is. Több kedvenc részem is volt, például rögtön a nyitódallam, külön kiemelve benne a 0:16-os finom díszítést. (A 0:46-0:47-es díszítő legato is nagyon jó lett.) Szépen lélegzett a játékod, a szünetek által a tagolás, építkezés is megvolt, ez nagyon fontos szempont. A másik kedvenc szakaszom a refrén első fele volt, benne a 0:41-től induló mély résszel, amelyhez kitűnő kontraszt volt az utána jövő magas válasz. Nagyon szoros verseny volt ezúttal is, és kis híján idén is meglett a Top20. Köszönöm a szép alkotást és 2016-ra minden jót zenei és egyéb téren egyaránt!

 

Szia Gábor, örülök hogy készítettél egy szólót a versenyre, és érdemes volt részt venned, mert egy egyéni színt vittél a mezőnybe. Az egyéni szín a játék, a megközelítés és a hagyományos Strat hangzásvilág szempontjából egyaránt megmutatkozott. Az indulás a harmonikus moll hatás kiemelésével rögtön kíváncsivá tett a folytatásra. 0:30-nál tetszett az átnyergelés a magasabb hangokra, szép kontraszt lett ez. 0:38-0:39 körül ismét jó volt a harmonikus moll.
A refrénbe sok flow került, látszott hogy örömmel játszod a dallamokat. A refrén elején az E-dúr előkészítése és kiemelése nagyon tetszett és később az 1:01-es harmónia külön lájk. Valóban egy új szín volt ez a játék a mezőnyben, és gazdagabb lett általa a verseny. Ami a refrén vége előtti hosszabb szünetet illeti, ez érzésem szerint kicsit megtörte az építkezést. Persze mindig kellenek a szünetek, szeretjük őket, csak a jelen esetben volt kicsit hosszú, a szóló lendülete megtorpant tőle. Utána a lezárás egy kicsit talán sablonosabbra sikerült a blues skálával. Az addig megjelenített izgalmas zenei világ után a lezárás (mint utolsó benyomás) egy izgalmas záró poén lehetőségét ígérte, ez lehetett volna a hab a tortán. Ez a blues skála használatával kihasználatlan maradt, de a szólód így is egy nagyon szép, eredeti alkotás lett. Örömmel hallgattam, és kívánom, hogy a zene öröme idén minden napodat tegye gazdagabbá, mint ahogyan a szólód a versenyt gazdagította.

 

Szia Zoli, örülök hogy újra részt vettél! Szép hangszín és jól megfogott hangok jellemezték a szólódat, látszott ezúttal is, hogy stabilan, jó technikával játszol. A kedvenc szakaszom a versszak első fele volt, 0:15-0:28 között. Ez nagyon erős szólókezdés volt, és 0:28 után még örültem volna, ha ezek a témák folytatódnak, visszatérnek, alakulnak. Önmagában a második kör is jó ötleteket tartalmazott persze, de úgy éreztem, hogy az első körben még volt sok további lehetőség (ami azt jelenti, hogy izgalmas nyitást alkottál), úgyhogy én még nem engedtem volna el.
A refrénnél örültem, hogy fokozni tudtad a hangulatot, a refrén-jelleghez illően további érzelmek és energia került a szólóba, tehát ilyen téren szépen épült a teljes szólód története. A sűrűn változó akkordmenetet is jól használtad ki, megfelelően erős fokok kerültek mindenhova. A refrénnél is örültem volna egy többször visszatérő témának (amely persze megengedné a futamok, egyéb zenei ötletek és elemek elhelyezését). Úgy tudnám megfogalmazni: amikor a videó végetér, akkor kell lennie egy darab konkrét dallamnak, amelyre a hallgató azonnal azt tudja mondani, hogy “ez volt a fő refréntéma”, és később is könnyen vissza tud idézni. Ehhez is az ismétlésen át vezet az út.
A ritmizálás terén volt néhány eset, amikor “a little ahead of the beat” játszottál, azaz egy kicsivel hamarabb szólalt meg néhány hang. A rubato megközelítés persze sokszor hatásos is lehet, lassú blues esetén például.
Már a 2012-es első versenyen is tetszett, ahogy gitározol, nagyon sok potenciált látok a játékodban, úgyhogy folytasd ezt az utat, 2016-ra is sok zenei örömöt kívánok!

 

Szia Csaba, örültem a nevezésednek, és még inkább örültem a szólódból kibontakozó történetnek. Az üveghangos-felelgetős nyitótéma nagyon fogós és tetszetős, és nagyra értékeltem azt is, hogy volt (zenei értelemben vett) türelmed többször is visszanyúlni a témáért, nem kezdtél “téma-tűzijátékba”. A 0:34-es karos válaszban az volt a külön pluszpont, hogy módosítottad a válasz ritmusát a korábbiakhoz képest.
A refrén átkötése is szépen zajlott. 0:47-0:52 között volt két hang, amelyet én máshogy helyeztem volna el: látszott a tudatos felépítés és a két nyújtás egymáshoz tartozása, viszont az A utáni G# még az E-dúr előtt, a D-dúrra érkezett, ami persze lehet egy lídes kitekintés, de ezt olyan zenékre tudnám inkább elképzelni, ahol a “tonal center” sokkal egyszerűbb és stabilabb, azaz a friss hangoknak van terük az érvényesülésre. Itt sűrűn változó akkordok voltak, ilyenkor az addig nem szereplő friss hangokkal érdemes vigyázni, nehogy kibillentsék az alapból is már instabil alapot (pun definitely intended:). A másik ilyen hang az E-dúr után G#-ről visszaeresztett G hang volt, amely ugyan tökéletes fok (alaphang) a Gmaj7 akkordra, viszont a maj7-es akkord ravasz fajzat, mert sokszor épp a rá játszott alaphang szól furcsán, ha a szólista súrlódik az akkord nagy szeptimével, a F#-el.
A 0:55-ös figurának külön is örültem, mert a refrénkezdet előtti pillanatban a tesója már megjelent, nagyon szép rejtett motívum-ismétlés lett ez így.
A záró dallam érdekes kanyarokat tett, jó utolsó benyomást hagyott maga után. A végén a G#-G lépés alapvetően jó ötlet (itt Gmaj7 helyett Em “várta” a G hangot), talán azt csináltam volna eltérően, hogy a G-t drámaibban hoztam volna be, mintegy reflektorfényben. (A visszaengedés pontossága elismerést érdemel, nem könnyű eltalálni azt a pontot, ahol pont a fél hang lépés van.)
Tartalmas, érdekes, szerethető dallamok és jól átgondolt szóló – gratulálok és köszönöm!

 

Szia Orsi, örülök hogy neveztél a versenyre! A nyitódallam (G-D#-E-H), amely a harmonikus mollból származott, nagyon szép és egyedi “bemutatkozás” volt. Utána a rá adott válasz, amely szintén érintette a megemelt 7. fokot (0:16-0:20) szintén valódi zenei pillanat lett: a két dallam iránya és jellege létrehozta a kérdés-válasz hatást, ami nagyon fontos része a zenének. A harmadik dallam pedig szépen felelt a másodikra 0:20-0:23 között. 0:23-0:26 között a negyedik sor pedig lezárta a kört, tetszett a ritmus és a dallam változatossága ennél a résznél. A versszak második körének első két sorában én inkább a nyitótémát hoztam volna vissza (akár a válasszal együtt). Itt úgy éreztem, hogy az első kör változatossága után (ahol a négy sorból három is újdonságot hozott) a további új ötletek kicsit az egységes üzenetet, egyértelműséget csökkentették. (Önmagukban ezek is szép ötletek voltak amúgy.) A második kör második felében örültem az első körből visszahozott témáknak.
A refrén első felében egy-két akkord (pl. az E-dúr) kevésbé fontos fokot kapott. Ha egy adott zenei alapban sűrűn változó (és helyenként új hangokat is tartalmazó) akkordok vannak, akkor ott érdemes a fontos fokokra “felfűzni” a dallamot. A 0:54-1:00 közötti rész volt a másik kedvenc szakaszom a szólóban, ez igazi flow volt. Ha jól sejtem, akkor ez a dallam úgy jött, hogy játszottál az alapra, és egyszer csak készen “kiugrott” ez a téma. Igazi belső dallamnak tűnik. Az utolsó szakasz (1:00-tól) egyrészt tetszik a jól érezhetően megtervezett, átgondolt szerkezetnek köszönhetően, viszont itt kevésbé éreztem a zenei kohéziót, kicsit széttartanak a hangok és a ritmusok. Lehet, hogy ennél a résznél túlzottan is a bal agyfélteke alkotta a dallamokat. (Ismerem ezt, én is időnként belesétálok ebbe a csapdába.)
Összességében nagyon pozitív benyomást tett a szóló, nem kötődtél skáladobozokhoz, nem használtál kliséket, hanem ötletes és friss alkotás született. A hangok megfogása, díszítése még fejleszthető, de alapvetően e téren is már egy stabil szintre eljutottál, ahonnan még tovább fogsz fejlődni. A zeneiség, a jó adottságok, és a lelkesedés, zene szeretete pedig teljesen egyértelműen érezhető végig az alkotásodban. Sok zenei örömöt kívánok 2016-ra is!

 

Szia Fazsi, köszönöm hogy ezúttal is részese voltál a közös kalandnak! A kedvenc részeim egyike a versszak első fele volt 0:32-ig, nagyon szép hangközökből állt a dallam, és az is tetszett, hogy hosszabb lélegzetű motívumot alkottál, amelybe zenei kérdés-válasz is belefért. A hosszú, többütemes motívumok nagyon erősek. Tetszett az is, hogy szabadon mozogtál a gitáron. A versszak második fele is nagyon szép dallamokból állt, a kör végén a rövid motívum-ismétlések is tetszettek. És külön értékelem, hogy a motívumaid mindkét fő kategóriából származtak (hosszú és rövid is volt). A 0:37-0:44 közötti részt is kiemelem, a szép csúszásokkal és jól elkapott fokokkal. (És persze az 1:15-ös sapka pull-off is nagy pillanat lett!:)
A refrén elején volt néhány elem, amely kicsit skálaszerű lett, különösen a 0:47-0:51 közötti futam. Ha a dallam + ritmus párosból mindkettő egy egyszerű szabályt követ (pl. sorrendben fel majd le mennek a hangok (dallam) és a ritmus végig változatlan triola (ritmus)), akkor ez összességében a futam túlzott kiszámíthatóságát eredményezheti. Érdemes a két tényezőből az egyiket úgy megtervezni, hogy ne kövessen egyszerű szabályt (pl. a ritmus), és akkor a másik tényező (pl. a dallam) maradhat szabályos sorrendet követő jellegű. A refrén folytatása szerencsére változatos és érdekes lett, a 0:57-es üres húros kétszólamú rész is nagyon jó lett. Utána az 1:04-1:12-es zárótéma pont határeset volt érzésem szerint: a fenti két tényezőből a ritmus egyenletes volt, tehát a dallamnak volt szüksége szabálymentességre, és bár itt nem skála-sorrendben haladtál, hanem nagyobb lépésközben oda-vissza, de egy kicsit így is meglett az a kombó, hogy “szabályos ritmus + szabályos dallam”.
A szóló első fele (versszak) a teljes mezőny első harmadába illő színvonalú volt, a refrénnél az említett dolgoktól kevésbé tudott a valódi flow megjelenni. Mindenesetre aki ilyen erős versszaktémákat alkot, az nagyon jó úton jár, és egyre nagyobb mértékben fog ez a magas színvonal minden alkotásodban megjelenni.

 

Szia Ábel, nagyon örültem a szólódnak, mert egyszerre megvolt benne a rockzene nyers ereje és a dallamok, ötletek finomsága is. Ez nagyon ritka kombináció, igazi kincs van a birtokodban. A nyitásod egészen különleges volt, a hangok lélegeztek a kezed alatt. A teljes szóló hozta ezt a magas színvonalat, úgyhogy két dolgot emelnék ki, ahol érdekes és előremutató kérdések merülhetnek fel. Az egyik az 1:01-nél nyújtással röviden megszólaló D#, amely nekem az egyik legszebb pillanatot jelentette, egyik zsűritag kollégám viszont úgy érezte, hogy ez véletlenül csúszott be. Szerintem viszont tudatos és nagyon ízes fok volt, én is rögtön gitárt ragadtam és örömmel kipróbáltam. Ha van kedved, akkor írd meg, hogy ez a hang tényleg direkt lett-e idetéve. A zsűri kolléga szerintem abból tippelt a véletlen jellegre, hogy rögtön továbbmentél a következőre, mintha “kijavítottad” volna, és hozzátette hogy kár volt ezért a momentumért. A tanulság egyrészt a szokásos: ha többen hallgatnak egy zenét, akkor többféle véleményük lesz, és ez így van jól. További tanulság az lehet, hogy a látszatát is érdemes kerülni annak, hogy bizonytalan hang legyen a szólóban, bár továbbra is fenntartom hogy szerintem ez egy bátor és tudatos hang volt, és számomra a szóló egyik nagy pillanata lett.
A másik dolog, amely hasonlóan az érem két oldalát mutatja: a blues/rock legszebb hagyományait is hozod magaddal, a jó értelemben vett “dirty rock” megközelítéssel, és ez egyrészt nagyon jó, mert harap a játékod, és erő van benne. Másrészt pedig érdemes az arányokat mindig jól elkapni, hogy bizonyos zenei környezetben ne legyen sok a nagyon tipikus elemek részaránya. Kellenek persze ezek is, részei a zenei örökségünknek. Itt is volt zsűri-véleménymegoszlás, egyikük a “stay away from reference” gondolatot mondta, tehát azt, hogy a zenei örökséget nem közvetlenül kell megmutatni, hanem saját személyiségünkön átszűrve.
Ezentúl is követem majd, hogy miket játszol, mert élmény mindig a gitározásodat hallgatni. A fenti két gondolatmenettel is pont ez volt a célom, hogy ezeket átgondolva még jobban a saját utadon haladhass. Zenei sikerek és örömök várnak ezen az úton, ebben teljesen biztos vagyok.

 

Szia Marci, idén is egyedi, érdekes és jól felépített szólót készítettél, amely megérdemelten került dobogóra. A teljes szólód bármely szakaszát ki lehetne emelni, úgyhogy én a nyitódallamot emelem külön is ki, mert az első benyomás (mint egy “nyitómondat” egy nyilvános beszédben) rendkívül fontos. Az első öt hanggal és az utána elhelyezett nagy levegővétellel ezt az első benyomást tökéletesen abszolváltad, azonnal megragadtad a figyelmet, és vártuk a további “mondatokat”. A refrén elején a 0:41-es nyújtás is priceless volt. A 0:48-as G hang volt az egyetlen, amelyet én egy egész kicsit bizonytalan hatásúnak hallottam. Látszott a tudatos tervezés, ahogy lejöttél az előző ütem végén, a G#-t is érintve, és a Gmaj7 kapta a G hangot, tehát elvben minden rendben volt. Szerintem két tényező együtt okozhatta az említett hatást: egyrészt az előtte nem sokkal levő G#, másrészt pedig az, hogy a maj7 akkordok bizonyos esetekben “ledobják” magukról a rájuk játszott alaphangot, amely pont azonos tartományban van a szeptimmel, jelen esetben a G és a kíséretben levő F# küzdött a frekvenciáért.
A szóló befejező része lett a másik kedvencem, részben a hangzás, részben az egyéni dallamvezetés miatt. Friss és ötletes megoldás volt a mély hangok felé kanyarodni.
Gratulálok ezúton is még egyszer, idén is szép zenei élményt kaptunk tőled!

 

Szia Viktor, örülök, hogy idén is részt vettél a versenyen! Az egyik legletisztultabb, leginkább irányt mutató alkotást hallhattuk tőled, és ez a Top10 eredményben is megmutatkozott. Szép hangszín, szép (és fontos) szünetek, fogós dallamok, érdekes variálások. A nyitótéma volt a kedvencem, ez igazi “odafigyelős” téma lett: bárki bármit is csinálna éppen a hallgatók közül, abbahagyja és a dallamra kezd figyelni. Ez nagyon sokat jelent. Külön kiemelem a hangok szép megfogását is. Az igazán magas tartomány (pl. H és E-húr legteteje) nem szerepelt, ez még további hangulati árnyalatot vihetett volna a refrénbe, persze lehet szándékos koncepció is a magas regiszterek kerülése egy adott szólóban. Összességében erős, érett, szép és zenei szóló lett, nagyon örültem neki.

 

Szia Dávid, köszönöm a nevezésedet! A versszak első köre kifejezetten erős és jól kitalált témát tartalmazott, és szépen is játszottad el. A vibrato-kat külön is kiemelem, ez nagyon fontos összetevője a szépen megfogott hangoknak. 0:16-nál volt egy bizonytalanabb érkezésű hang, de maga a motívum (és a teljes első kör 0:13-0:27 között) kitűnő volt. Szép dallam, amely érzelmeket is meg tudott jeleníteni. 0:27 után a második körben kicsit sajnáltam, hogy elengedted az addigi témát, még éreztem benne további kibontási, történet-folytatási lehetőséget. 0:27-0:32 között úgy éreztem, hogy ebben a rövid szakaszban inkább rock-elemekben, gitár lick-ekben gondolkodtál, amelyeknek persze megvan a maguk helye (zenei stílustól is függ ez), én egy ilyen építkezős, dallamos szólóban kevesebb hagyományos gitár-licket használnék (vagy legalábbis kevésbé kiemelt helyekre tenném be őket). 0:32 után ismét visszajött az egyedi zenélés, örültem neki.
A refrén elején például jó helye volt ennek a hagyományos lick-nek, itt megvolt a funkciója. Utána az E-dúrra játszott C# (majd F#) 0:45-nél kicsit légüres térbe került (6. és 9. fok). Jó dolog a színes fokok használata, viszont kilógó akkordnál (és az E-dúr ilyen volt itt) érdemes az 1-3-5. fokoknál maradni. (Nem szabály persze, de irányelvnek jó.) A 0:46-0:52 téma nagyon jó lett. (0:50-51-nél kis ritmikai bizonytalansággal, de ezek maguktól elmúlnak majd, ha figyelsz a feszességre. Ha előre hallod belül a ritmust, akkor hamarosan mindig pontos lesz a játékod.) A szóló befejező részében a tizenhatodos és a dallamos rész párosítása is tetszett. A refrénnek kevésbé éreztem az irányát. (Nem kizárólag hangmagasságbeli irányra gondolok, hanem alkotói szándékra.) Összességében nagyon ígéretes hatást tett a szólód a zenei tehetség egyértelműen érezhető, már most is jól nyúlsz a hangszerhez, látszik hogy sikerrel haladsz a céljaid felé, és kívánom, hogy el is érd őket.

 

Szia Laci! A videó alatt említett fúziós metálhéják sikeresen szárnyaltak. A két idei videód közül ez a második alkotás lett a kedvencem. A versszak (0:13-0:42) az egyik legérdekesebb lett a teljes mezőnyben, és a hangzás, kivitelezés is nagyon jó lett. Eredeti kombinációk, izgalmas kontrasztok, erős ritmusok, szép harmóniák – ezzel lehet jellemezni a versszaktémát. A refrénnél kevésbé éreztem ezt a kerekséget, egyértelműséget. Itt is voltak jó ötletek, a refrénből a 0:54-0:59 szakasz volt a kedvencem (szép dallam, és a felmenetel után szép megérkezés), és kétségtelenül ez a szakasza a nehezebb része a zenei alapnak. Néhány esetben az aktuális akkord kevésbé szerencsés fokot kapott a hangsúlyos pillanatban. Érdemes volt ezt a második nevezést megírni, az első rész minden elismerést megérdemel, és ez jól mutatja a további potenciált is. Emellett érdemes továbbra is vibrato, nyújtás témakörben az általam “magic touch”-nak nevezett készséget továbbfejleszteni, azaz minél egyenletesebb, nyugodt hangulatú vibrato-k, és pontos, szép felfutású nyújtások használata lehet a rövid távú cél. A zenélés örömét minden mozdulatodon érezni, ez pedig a lehető legjobb alap a hosszabb távú célokra!

 

Szia Zoli, köszönöm az idei szólódat is! A szóló első fele számomra az egyik legjobban az alaphoz illő, legdallamosabb és ráadásul nagyon szép dinamikai megoldásokkal kivitelezett téma volt az egész versenyen. Énekelhető, zenei, jó arányérzékkel elkapott alkotás lett a teljes versszaktéma, ahol a második körben (0:29-től) jó ötlet volt az egy oktávval lejjebbi folytatás is. Az arpeggióknak is helyük volt itt, nem öncélúan jelentek meg, hanem a dallamot segítették. Szóval a teljes versszakért külön gratuláció!
A refrén elején jó volt az erőteljesebb pengetés, és a blues-rock felé mutató hangulatváltás. Örültem az ismétlődé ritmikának itt is, például a 0:52-es motívum visszahozatalának 1:06-nál és a 0:49-es másik motívumnak is, amely szintén többször megjelent. A refrént kevésbé éreztem olyan nagyívűnek, egységesnek, kerek egésznek mint a versszakot, de azért a refrén során is átgondolt és tudatosan felépített volt a szóló. Összességében szép játék, szép hangzás, szép dallamok, erős ritmusok, tehát örömmel hallgattam az alkotásodat.

 

Szia Laci, örülök hogy idén is részese voltál a közös kalandnak! Az egyik legegyénibb és legbátrabb megközelítés volt ez a teljes mezőnyben, és ezt a fémesebb ruhát is nagyon ízlésesen szabtad rá a zenei alap testére. Az indulásnál nagyon tetszett, hogy riffek felől indultál, és instant berántás volt ez, rögtön megvetted a hallgatót. A sorvégi Malmsteen-hangulatú felmenetel is tetszett. Az arpeggiós részben tetszett, hogy nem a leggyakoribb adagolást használtad. A refrénnél nagyon fontos volt, hogy új világot hoztál be, kellett ez a váltás. (Ezért is írtam, hogy jó ízléssel alkottad a szólót.) A blues-rock hangulattal nagyon jól járt a refrén, tetszettek a nyújtások, üveghangok. A “stenk” szó tökéletesen illik erre a részre. A végén az E7 hangulat tökéletes lezárás, szépen feloldva E7sus4-ből. Gazdagabb lett a verseny a szólódtól, és emlékezetes momentumokat raktározok el belőle, köszönet érte!

 

Szia Imi! A benevezett szólóid közül ez a négyes sorszámú volt a kedvencem. A tőled megszokott szép dallamok most is szárnyaltak, és a védjegyzett tremolókarhasználat is nagyon a helyén volt. A dallamérzékedet minden videódnál nagyra értékelem, most csak egy példa erre: 0:56-1:02 között még azt is meg tudtad csinálni, hogy a kis hangközökből, sorrendben játszott hangokból is nagyon erős és fülbemászó dallamot hoztál létre. Ehhez az is kellett, hogy a megfelelő akkordokra pontosan a megfelelő fokokat tetted. 1:08-nál a záró G# nagyon szépen szólt. 1:11-től a videó első megnézésekor nagyon meglepődtem, amikor elkezdted a dúr skálát játszani és mentél egyre lejjebb. Lehet, hogy itt a kevesebb több lett volna (ellentétben Malmsteen híres mondásával: more is more), mert ez a skála kevésbé következett szervesen az addigiakból. Másfelől viszont zenei játékosságot és szabadságot jelzett, és ez jó dolog. 1:18-nál a nyújtott hang nagyon hatásos volt a skála végén.
Gratulálok a szólódhoz, részemről nagy öröm volt hallgatni, és remélem hogy hasonló örömöd leled a zenélésben a következő zenei céljaid (saját lemez) során is!

 

Szia Endre, örülök hogy készítettél szólót a versenyre. Már egy ideje követem a zenei tevékenységedet, és kíváncsi voltam, hogy milyen módon közelíted meg ezt az alapot. A versszakban mindkét kör külön is kerek és szép epizód volt, az elsőből a csúszásos ismétlődő elemeket emelem ki, a második körben pedig a 0:26-0:32 közötti dallamot, amely szerintem az egész szóló legszebb része volt. Ez annyira erős dallam lett (ráadásul szépen díszítetted, a kivitelezés is elsőrangú volt), hogy érdemes lett volna az első körben is használni, akár ugyanebben a magasságban, akár egy oktávval mélyebben. 0:38-nál a Vai-hangulatú felmenetel szépen készítette elő a refrént, ahol a 0:45-ös sorvégi triola volt az egyik kedvenc pillanatom. A harmóniákat végig jól követted a megfelelő fokok kiválasztásával (G# az E-dúrra, 4. fokról szépen feloldott D–>C# az A-dúrra). A 0:50-es nagy magasságbeli kontraszt is szép pillanat volt. A lezárásnál az ismétlődő H hangok ritmusát és szerepét elsőre nem éreztem egyértelműnek. Ez a legutolsó pár ütem is jól szólt, talán slusszpoén szempontjából még egy nagyon erős utolsó benyomás lehetett volna az igazi hab a rock-tortán. Összességében elegáns és végig érdekes szóló született, számos szép és zenei megoldással. Az említett kedvenc dallam pedig emlékezetes marad, fel fogom tudni idézni a későbbiekben is.

 

Szia Krisztián, örülök hogy idén is részt vettél és azt is örömmel látom, hogy egyértelmű a további előrelépés, fejlődés a játékodban. A 0:130:28 közötti első kör egy hosszú motívumot tartalmazott, és ennek mindig örülök. Ezeket nehezebb csak úgy előrántani, nem annyira jönnek zsigerből, tudatosan kell megalkotni őket. 0:27-nél szépen zártad le a kört, és a második körben tetszett, hogy a motívumot elkezdted ismételni és aztán magasabb hangok felé kanyarítottad. A 0:340:37 közötti csúszásos rövid motívum nagyon jó lett! A refrén során is érződött a megtervezettség, és a változó akkordok követése is. A refrénben sűrűn előforduló pontozott nyolcados hangok (pl. rögtön a refrén elején) örültek volna különféle díszítéseknek (rövid és széles vibrato, többféle csúszás). Önmagában szép felmenetel volt, ehhez kell még több “személyiséget” adni az egyes hangoknak a díszítések által. A szólót az egész mezőnyben te fejezted be a legmagasabb hangon :) Ez a hang szépen volt díszítve a híd lenyomásával. Összességében jól felépített szóló volt, a vibrato szélesítése és szinuszosítása lehet a díszítés szempontjából a következő cél. Tudom, hogy milyen céltudatosan haladsz előre, folytasd ugyanígy ezt az utat. A workshop-on találkozunk, addig is stay \m/etal!

 

Szia Ricsi, köszönöm a nevezésedet! Az első körben (0:18-0:31 között) nagyon jó dallamot bontottál ki, örültem a fekvésváltásoknak, csúszásoknak, azaz a kötetlen és dobozmentes közlekedésnek. A második kör is sok zeneiséget tartalmazott, de érzésem szerint itt egy kicsit gitárdobozokat is követtél, voltak viszonylag sorrendben játszott hangok. A ritmusok erőssége itt is megfelelő volt, ezzel azért tudtad kompenzálni a dolgot. Az ismétlésekből érdemes többet használni, minél inkább motívumok ismétlődnek, annál inkább belülről jövő zene lesz belőle. (Ez akkor is így van, ha maga az adott dallam eleve belülről jött: ha nem kap ismétlést vagy legalábbis variációt, akkor nem lesz jelentősége/üzenete a dallamnak.)
A refrénnél úgy láttam, hogy előre tudatosan megnézted az akkordok fontos fokait, és ez szerencsére érezhető is volt a dallamokon is. Az ilyen mozgalmasabb harmóniamenetű refrént így lehet jól abszolválni, azaz tudatos elméleti áttekintéssel. (Vagy pedig sokat imprózva rá, érzésből is megszületnek a jó dallamok. A legjobb, ha ez is, az is szerepel.) A 0:58-as H-húros téma volt a kedvencem ebből a részből.
Az erős zenei érzék, zeneiség egyértelmű, tehát jó úton haladsz. 2016 sikeres éved lesz gitárszempontból!

 

Szia Marcell, egyéni és érdekes szólót készítettél, változatos elemekkel. A 0:12-0:26 közötti nyitótéma fogós és dallamos volt, nagyon jó szólókezdést jelentett. A 0:32-0:36 közötti részben a harmonikus moll hatásos pillanat volt, előtte a rövid gyors futamot én kevésbé éreztem az addigi dallam szerves részének, kicsit gitár-lick jellege volt. (Ez persze sokszor nagyon jó választás, a konkrét esetben itt szerintem kicsit kizökkentette az addigi hangulatot.) A második kör befejező része ismét nagyon erős és jó dallamokból állt.
A refrén nagyon érdekes lett a nagy kontraszthatásnak köszönhetően. Nem volt szokványos refrén, de a lendület és az ötletes elemek miatt mégis egy olyan történetet hoztál létre itt, amely igazolta ezt a kreatív döntést. (0:43-0:50 között a ritmusokat külön is kiemelem.) Jó volt a refrénben az újabb harmonikus moll, amely H-C hangoktól indult 0:56-nál (a hangolásodban a 14-15. bundtól a H-húron), és előtte az oktávos rész is jól ki lett találva. 0:59-nél az első meghallgatáskor reménykedtem, hogy az arpeggio-ból ne legyen tipikus arpeggio-szakasz, és szerencsére nem is lett: saját kanyarokat és akkordváltásokat tettél bele ebbe a részbe, és ettől valódi kreatív rész lett ez is, nem pedig megszokott arpeggio-sorozat.
Mindig örülök, ha valaki a megszokott, tipikus dolgoktól el tud térni és a saját útján halad, úgyhogy örülök, hogy ezen az úton jársz. Sok zenei öröm vár még rád, ebben biztos vagyok.

 

Szia Reni, idén is egy Tőled megszokottan igényes, jól átgondolt alkotást neveztél be a versenyre, és ez vonatkozik a zenei részre (dallamok, kísérőszólamok, felépítés) és a videó elkészítésére egyaránt. Az első kedvenc szakaszom a teljes első kör volt, 0:16-0:30 között. Erős, jól megfogható ritmusokra épített szép dallamok – ez az ideális kombináció. Tetszett, hogy ebben a dallamban voltak kisebb és nagyobb hangközök, csúszás, tehát tágas, levegős, énekelhető dallam jött ki. Persze a legjobb az (és ez esetedben így is van), hogy az adott dallam közvetlenül belülről jön, mert ekkor nem is kell hangközöket, fokokat vizsgálni, hanem áramlik a zene.
A 0:33-as felmenetelnél egyrészt tetszett, hogy a dallamot felfelé vitted a következő sor magas hangjaihoz. Másrészt ez volt az egyetlen olyan momentum, ahol érzésem szerint gitár-lick használat volt, azaz (legalábbis számomra) szervesen nem következett volna az addigi dallamokból kiindulva ez a felmenetel. A magas hangokból álló rész, valamint kör folytatása itt is nagyon szép és erőteljes volt.
A refrénnél bátor (és jó) ötlet volt a C hang. Ez frígessé tette a H akkordot, rajtad kívül senki sem használta fel ezt a hangulati lehetőséget. Ráadásul a versszak E-moll hangneme után a refrén nyitó H akkordja egy V. (domináns) hangulatot is behozhat, amelyre kimondottan jól lehet a b9 fokot használni, a jazzben is gyakori ez. (Az itt szereplő akkord H-moll, de a moll jelleg nincs túlzottan kiemelve a hangszerelés által, tehát felfogható ez a pillanat egy H5-nek, amely már szabadon formálható.) Újabb kedvenc rész a 0:46-0:49-es dallam, ahol a feszült fríg után feloldás történik. A kör végén szép színes fokokat használtál, érződött a tudatos választás. A második körben a 0:57-1:02 is nagyon tetszik, és örültem az előző motívum visszahozatalának is. Szép volt a lezárás is, a hosszan kitartott hangot nagyon jó érzékkel találtad ki és helyezted el a lezáró hangok előtt.
A hangszín bevállalós volt, kicsit talán karcos az alaphoz, de ez mindig az alkotó döntése, attól függően, hogy mit szeretne kifejezni. Gratulálok a szólóhoz, végig Zene volt, amely szívből jött!

 

Örülök, hogy jutott időd még egy nevezésre! A teljes versszaktémád (0:13-0:40) között valódi énektéma volt, és ez nagyon nagy szó. Dallamos, énekelhető, igazi belső dallamok, amelyeket nem a gitározó ujjak alkottak, hanem a zenei érzéked. Ehhez a részhez külön gratulálok, és a tapping-ötlet is a zenét szolgálta, hozzáadott további pluszt a versszak-motívumot követően. A hangszín is jó lett, az első videódhoz képest a sound egyértelmű előrelépés volt. A díszítésekre is érezhetően odafigyeltél, érdemes lesz ezt továbbra is szem előtt tartani, mert az erős dallamérzékre a “magic touch” (a hangok megszólaltatásának sokszínűsége) teszi fel a pontot. A refrénben és fellelhető volt a belülről jövő dallamokra való törekvés, itt volt egy-két olyan futam is, amely még csiszolható, feszesebbé tehető. A zenei alap refrénjének sűrűn változó akkordjai közül volt, amelyik olyan fokot kapott, amelyik kicsit a levegőben maradt. Összességében ez a videód nagyon biztató irányban haladt, az első fele dallamalkotásilag a legjobbak közé sorolható, és ez ilyen sok nevezés esetén nagyon nagy szó!

 

Szia Anti, örültem nagyon a szólódnak, valódi nagybetűs zenélés zajlott, belülről jött minden hang. A kedvenc pillanataim felsorolása következik: 0:36-0:37-nél megszólaló hang + nyújtás, majd ugyanennek a motívumnak a variálása magasabb hangokon 0:38-0:40 között, a 0:48-as szép kontraszt (hangmagasságban, dinamikában, hangszínben is váltottál), majd 0:52 után vissza a nagy energiájú hangulathoz. Ezek mind nagy pillanatok, és óriási hatásuk van a hallgatóra. A szólót lezáró dallamív is nagyon fontos volt, és a szólód világához a lehető legjobb záróhangon álltál meg. Szépen és egyértelműen felépített történet volt, szívből előadva, öröm nézni és hallgatni!

 

Szia Peti, örültem a nevezésednek és tetszett a többszólamú, többgitáros megközelítés. (A hangarányok még csiszolhatók lesznek, hogy még jobban érvényesülhessenek a szólamok.) A versszak során alkalmazott motívumod kimondottan tetszik, és jó volt, hogy többször is újra megjelent ez a dallam, különböző hangmagasságokban.
A refrén indításánál jó ötlet volt az előző ütemben való előrehozott kezdés! A 0:53-as futamban megbújó C hang ebben a részben kilóg a hangnemből, itt C# lett volna a skálahang (a 2# előjegyzés miatt). A 0:55-1:01 közötti friss ismétlődő motívum is erős volt, szépen ráérzel a dallamos motívumokra. A záró G#-nek örültem, szép befejezés volt az oktáv-ugrás. A G# előtti triolás dallam érzésem szerint kicsit “gitárszerű” volt, tehát előfordulhat, hogy itt az ujjaid “kérték” ezt a dallamot. Persze ilyenek dallamokra is szükség van, úgyhogy csak azért említem meg külön, mert a záró pillanatok nagyon fontosak, ilyen pillanatokban erős utolsó benyomásra van szükség.
Kreatív és ötletesen felépített szóló lett, jó úton jársz! :)

 

*** BÓNUSZVIDEÓ ÉNEKKEL ***

Szia Adri, igazi élmény a dalodat hallgatni, mert szó szerint egy DALt alkottál a zenei alapból. Mindennél többet mond, hogy az itt hallható dallamaid rendszeresen felbukkannak a fejemben napközben. Ilyen az, amikor a zene belülről áramlik.
Mi gitárosok (magamnál is észlelem ezt) sokszor játszunk korábban elraktározott lickeket olyankor is, amikor a belső dallamérzékünkre is hagyatkozhatnánk. Példát mutatsz nekünk, mindenkinek érdemes lesz tanulmányoznia ezeket a dallamaidat. Köszönöm! :)

 

Szia Misi, idén is dallamos, érdekes és jól felépített szólót alkottál, örömmel hallgattam a dallamokat. Erős nyitó motívumot találtál ki, és fontos volt, hogy volt türelmed hosszan eljátszani ezzel, ismétlések és variációk formájában. Ettől valódi szerkezete alakult ki a szólódnak. 0:28-nál az A hang nagyon szépen készítette elő a terepet az új körnek, mint egy vers esetén, ahol az első sor után vessző van kitéve, és lendületből jön a folytatás. (A 0:23-as ismétlésnek a ritmusa hajszálnyit eltért a többitől. Ha szándékos volt, akkor érdemes nagyobb eltérést csinálni, hogy egyértelmű legyen.) A második körben is nagyon jó ötlet volt visszahozni a nyitótémát, és minden elismerésem, hogy azt is megérezted: itt már két példány elég, és 0:36-tól jöhet az új motívum.
A refrénnél az akkordmenetet szépen követted le a fokokkal. 0:54-nél tetszett a kontraszt, a magas hangok után induló mély résszel. A 0:49-es futam önmagában tetszett, ötletes felmenetel volt, viszont az volt az érzésem, hogy kicsit ez megtöri itt a gitárral való “történetmesélést”. A 0:56-os felmenetelnél minden rendben volt e téren is, mert itt a történet részévé vált a futam is. A szóló befejezése ötletes volt, utolsó benyomásként jó hatást tett.
A teljes szólóban további pluszt jelentett a hangszín is és a játékmód, hangok megfogása, díszítése is. Gratulálok a szólóhoz!

 

Szia Ádám, örülök a szólódnak, gondosan felépített és dallamos alkotás született. A nyitó motívum, amely az extrán dallamos 6. fokra (C) van kihegyezve, kifejezetten fülbemászó lett. Ráadásul erős ritmussal, és kérdés-válasz kontraszttal is kombináltad a témát. (Felfelé ívelő első sor — lefelé haladó válasz). Kitűnő példa ez arra, hogy egy jól kitalált motívumból építkezve egy teljes versszak (0:13-0:40) fel tud épülni. 0:35-nél külön tetszett az oktáv-ugrás. A 0:37-0:40 közötti dallam ritmikája érzésem szerint nem volt egyértelműen odatéve, amikor ideérek a szólóban, akkor mindig kicsit kibillenős érzése van ennek a pár hangnak.
A refrén szép előkészítéssel indult el, és a magas hangok + sok nyújtás kombinációja valódi refrén-érzetet kelt. A 0:51-0:52 ötletes arpeggio-kombináció! A refrén befejező része sok érdekességet, díszítést tartalmazott (tremolókaros süllyesztés, berregtetés, pedal point). A záró három hangon (C#-A-D) érződött, hogy tudatos választás volt. Fokok szerint ez 6-4-7, azaz három olyan fok, amelyeken ritkábban szokták zárni a dallamot, de persze ennek előnye is van, nyitva hagyja a befejezést, mint egy olyan film esetében, ahol nem derül ki a végkifejlet.
Éneklős, dallamos, változatos szóló volt, gratulálok hozzá!

 

Szia Marcell, öröm volt hallgatni a szólódat, mert nemcsak a témák voltak nagyon érdekesek, hanem szépen is építkeztél velük. Jó példa erre az első kör 0:15-0:29 között, ahol a nyitó hangból indult ki a téma: az erre adott válaszok egyre hosszabbak lettek, majd 0:22-től új ritmikai elemmel folytattad. Ez a valódi zeneiség volt jellemző a teljes alkotásra (a 0:30-as témát is szépen vitted tovább), és külön örültem, hogy a szüneteket is zenei elemként használtad, a tagolástól még érthetőbb és követhetőbb lett a történet. A refrénben az oktávos szakasz volt a kedvencem, mert egyrészt új színt és hangulatot vittél ezzel a szólóba, másrészt nagyon jól lekövetted a hangokkal a harmóniamenetet is. A futamokat is ízlésesen adagoltad, pont annyit, amennyit a zene megkívánt. Szép fok volt a záró F# a szóló végén.
A hangszínnel kapcsolatban kettős érzésem volt: egyrészt szép és természetes soundot választottál, másrészt viszont egy fokkal erőteljesebb, vastagabb hangzás még jobban illett volna a szólód hangulatához.
Gratulálok az alkotásodhoz, valódi zenélés volt, amely belülről jött. Ez a lehető legjobb irány.

 

Szia Laci, mindig élmény hallgatni a szólóidat, és ez ezúttal is így volt. A gitárodból egymás után jönnek elő a dallamok, és pont úgy kanyarítod őket, hogy mindig legyen benne újdonság és meglepetés. A fő kedvencem a teljes nyitó kör volt 0:17-0:43 között, tele volt ötlettel, visszahozott témákkal, erőteljes dallamokkal és jól kitalált sorzárással. A másik nagy pillanat szerintem a 0:49-0:53-as nyújtás (az előkészítő félhangos lépéssel együtt), amely rengeteg érzelmet tartalmazott. Szintén élmény volt a dallamokat összekötő tizenhatodos szakaszok figyelése, örültem a kromatikus elemeknek is. Rock, blues, dallamosság – minden ott volt ebben a szólóban. A lezárás is szép fokon történt, egységes és zenei alkotás volt, gratulálok hozzá!

 

Szia Laci! Nagyon erős témával indítottad a szólót 0:15-0:22 között. A ritmus és a dallam egymást erősítette, érthető és követhető motívum volt. 0:22 után nagyon vártam a motívum folytatását, variálását, építkezését. Önmagukban jó ötleteket tettél persze ide is, de az én fülem annyira várta a témád kibontakozását, hogy gitárt ragadtam, és végigjátszottam a zenei alapot ezzel az egy motívummal, mert hiányoltam a folytatását ennek a nagyon fogós momentumnak. Hasonlat következik: amikor egy sorozat nagyon megszólít, és várod a folytatást, de kiderül, hogy a producer úgy döntött: nem lesz második évad. Úgyhogy érdemes a “meglevő anyagból” építkezni, szerintem egy téma kétszer jobb mint két téma egyszer :)
Jó érzéked van az erős témákhoz, mert 0:30-0:34 között is volt egy ilyen.
A refrén előkészítése nagyon tetszett, törés nélkül folytatódott a szólód a váltás pillanatában. 0:50-0:54 között a lemenetel is tetszett, és szép volt a második fok a Gmaj7 akkordra.
Összességében nagyon ötletes, egyedi és jól kitalált elemeket használtál idén is (a korábbi versenyen is így volt ez). Az ismétlésekből érdemes jóval többet használnod, ezenkívül a vibrato-k és a nyújtások intonációját is érdemes lehet módosítani. Jó úton jársz, érződik a zenei nyitottság, a sokféle stílus követése és gyakorlása!

 

Szia Bence, öröm hallgatni a szólódat, és még jobb hír, hogy az előző gitárverseny óta további jelentős fejlődést lehet érezni, nagyon jól haladsz előre az utadon. A szóló nyitó motívuma rendkívül erős és fogós dallam lett, és örültem az ötletes visszahozásnak is a 0:28-as futam után. 0:22-nél szép lett a 2. fok a C-dúr akkordra, és utána az A-moll akkord is nagyon jó “kezelést” kapott. További kedvenc részek: a 0:38-as hangulati váltás (nyújtás, lemenetel, és a mély hangok alkalmazása), a 0:45 utáni triolás dallamvezetés, amely olyan egyértelműen vezetett fel a következő témára, hogy minden hallgató érti a történetet, és a 0:52-0:57 közötti dallam-kombináció. Az 1:03-as nyújtás-kombinációban jól hallom Jakub Zytecki játékára való utalást? Szép lett nagyon ez a nyújtás, akárcsak utána a Petrucci-hangulatú nagy hangközös fellépkedés. A végén a C# érdekes választás volt, de abban is biztos vagyok, hogy tudatosan választottad a 6. fokot hangulati elemként.
Külön elismerés két dologért: 1) a hangok szép megfogásáért, változatos díszítésekért és 2) azért is, hogy a technikai elemek is a zenét szolgálták és nem fordítva. Érett és szép játék volt, gratulálok!

 

 

Szia Imi, köszönöm a harmadik szólódat is! A kedvenc részem rögtön a nyitó kör volt, a kontrasztok erejét nagyon szépen alkalmaztad. A nyitó dallam E körül kanyargott, és erre tökéletes választ jelentett a mélyebb sor, amely az A hangot járta körül. Utána a C-től induló még mélyebb rész és a tompított mély szakasz tökéletesen készítette elő a 0:25 után induló nagy váltást a magas dallamra. Ez a teljes kör a szerkesztés mintaképe lett.
A második kör szép fokokkal és újabb szép kontraszttal folytatódott. A refrén első felében örültem a jól elhelyezett G#-nek. A refrén második felében érzésem szerint sok volt a szomszédos/egymáshoz közeli hang, kicsit hiányoztak a fülemnek a nyitottabb, nagyobb lépések az adott dallamon belül. A végén a felmenetel szép és érdekes ötlet volt. A C# hangon való megállás kicsit nyitva hagyta a szólót (E-dúr skála 6. fok), persze ez megengedett, sőt erős hatást tud kelteni, különösen akkor, ha utána még egy nem várt lezárás érkezik. Ezúttal is énekelt a gitárod, élmény hallgatni téged!

 

Ebben a verziódban a tapping volt a kulcsmomentum. Jól példázza ez az eset is az ismétlés erejét: azáltal, hogy a tapping-ötletet hosszú időn keresztül alkalmaztad és variáltad, elkezdett a dolog egyre fontosabbá válni, és a szóló “főszereplőjévé” vált. Nem is lehet eléggé hangsúlyozni az ismétlésben rejlő erőt, itt is egyre inkább megjelent az erő, mialatt a tapping-szakasz tartott. Egyébként a kivitelezés is jó volt, szép folyamatos hangzás jött létre.

 

Szia Gábor, örülök hogy két szólóval is neveztél! Tetszett a videó elején az energiafókuszáló pillanat is:) A versszak első köre rögtön mozgalmasan indult, szépen megfogott hangok voltak és a legato-futam is nagyon jól gördült. Az oktávos szakasz is tetszett, és összességében ez az első kör egy kerek történetet jelentett, szépen zártad le ezt az epizódot. A refrén első felében, jól passzolt ez a rock megközelítés az akkordmenethez. Szép volt a mély húron az üveghang, és 0:58 körül a két nyújtás. 0:58-1:03 volt a kedvenc részem, itt a dallam, a ritmus és a nyújtások általi érzelem egymást erősítette, nagyon szép motívum lett ez. A végén a lezárás 2. fokon jó ötlet volt. Az említett nagyon erős és szép motívumokból érdemes többet és többszöri ismétléssel is használnod, jó érzéked van hozzájuk, és ezektől lesz még inkább történet-szerű a szóló.

 

Szia Zsolti, köszönöm hogy idén is neveztél! 0:19-nél nagyon érdekes megoldás volt a H-A#-H-C# dallam beépítése. Ha ezt a részt külön nézzük, akkor ez a H-harmonikus moll skála hangkészlete, amely E alaphangról indítva is létező skála, a neve (többek között) román moll, még Petrucci is használta egyszer az “In the Presence of Enemies Pt.2” számban a “The Reckoning” résznél. A 0:22-0:29-es sorzáró dallam volt az egyik kedvenc részem a szólódban. A másik kedvenc szakaszom pedig a teljes refrén volt, végig nagyon szépen kezelted a harmóniamenet fontos hangjait (a végén a G# is a legjobbkor jött). A hangszín önmagában tetszik, és azt is értékelem, hogy nem egy rock hangszínt használtál (én is így tettem a saját verziómban). Kicsit viszont érzésem szerint kevésbé tudott a hangszín áttörni a mixen, egy hajszállal több gain mellett még jobb hatása lehet a szólódnak. Tetszett az alkotásod, gratulálok hozzá!

 

Szia Csabi, nagyon örültem a szólódnak, számos meghallgatás után is még mindig friss és érdekes. Az első teljes kör (0:14-:0.27) önmagában is kerek egész volt, elmeséltél vele egy történetet, és a végén a lezáró kanyarral előkészítetted a terepet a második sztorihoz, amelyben a 0:36-os nyújtás volt a nagy pillanat. A refrén a dupla nyújtásnak köszönhetően nagyon hatásosan indult. A 0:45-ös szép nyújtás utáni A hangnál a fülem várta még a feloldást G#-re, ami végül 0:47-kor meg is érkezett. Közvetlenül utána, 0:48-nál az alap továbblépett Gmaj7-re, és itt még röviden megjelent a G# a dallamodban, ez egy kis súrlódást jelentett. A 0:58-as magas nyújtás nagyon jókor jött, és utána a még magasabb hangokkal szép ívet rajzoltál fel. A lezárásnál az E-D#-C-H-G# dallam nagyon érdekes volt: E alaphangot tekintve az A-magyar moll 5. modális skálája tartalmazza ezeket a fokokat. Persze az is lehet, hogy harmonikus mollként tekintetted, amelyhez külön hozzávetted a G#-t. Ez bizonyos G# a végén szépen oldotta a feszültséget. A hangszín, a hangok megfogása, a nyújtások, a vibrato mind-mind elsőrangú volt, öröm volt hallgatni a szólót.

 

Szia Alex, örülök hogy ezúttal is itt vagy a résztvevők között! Tetszett az előrehozott indítás, ez kimondottan jó ötlet, amelyet nagyon kevesen csináltak az eddigi nevezések során. A hangszín és a nyitódallamok is szépek voltak, jól passzoltak az alaphoz. 0:22-nél a rövid F hang kilógott kicsit. A C-dúr akkord önmagában még elbírná az F hangot, de a zenei környezet hangneme E-moll, és ilyenkor a C-dúr akkord is a F#-t kéri magának, amellyel líd jelleget mutat. A 0:23-0:30 közötti szakasz volt az egyik kedvenc részem, és az új kör elején a fekvésváltás szépen kinyitotta ezt a dallamot. A versszak második köre (0:30 után) végig jó volt, itt egy-egy ritmus-ismétlés még jól jött volna. A “kevesebb ötlet ismételve” megközelítés gyakran hatásosabb, mint a “több ötlet ismétlés nélkül” megközelítés. 0:53-nál a tapping nagyon jó lett, maga az ötlet is és a kivitelezés is. A refrén első körében volt egy-két fok, amelyik kicsit nyitva hagyta az akkordot (Hm-ra 7. fok, E-re is 7. fok), persze a nyitvahagyás is hatásos eszköz, tehát gondolom szándékosan céloztad meg ezeket a fokokat. A refrén második körében örültem az ismétlődő motívumoknak, itt a gyors futam szép választ jelentett az ismétlődő dallamra. Érződött végig, hogy jól megtervezett, átgondolt, felépített szólót készítettél, és sok egyediség is volt benne. Jó úton haladsz, keep it up!

 

Szia Gergő! Jó volt nagyon hallgatni a szólódat, végig igényes és érdekes játék volt. A versszak első köre nagyon szép dallammal indult, és a C-dúrra játszott H hang (maj7 jelleg) is tetszett. A második kör (0:30-0:47) volt a kedvencem, örültem a téma visszahozatalának és variálásának, és különösen örültem az ismétlődő csúszásoknak (0:36-tól), ez nagy pillanat volt. (1:03-nál is volt egy hasonló jellegű rész.) A refrén is végig dallamos és gördülékeny volt. Az 1:07-es felmenetelről azt gondolom, hogy amikor nagyjából sorrendben megyünk egy skálán, akkor a ritmust és/vagy a sorrendet kell variálni. Tehát a ritmus + dallam kombó legalább egyik tagja hordozzon erős motívumot. (Érdekes módon elegendő, ha csak az egyik hordoz ilyet, mert ha mindkét szempontból komplex, akkor az már sok is tud lenni.)
Gratulálok a szólóhoz, igazi zenei alkotást készítettél az alapra.

 

Szia Gábor, köszönöm a nevezésedet! A versszak alatti első kör (0:15-0:27) volt a kedvencem, nagyon jól kiválasztott fontos fokokat játszottál, szép dallammá kötötted össze őket, és a ritmusok még tovább erősítették a hatást. A második kör nyitó gyors ritmusai is érdekesek voltak, ezeket még vissza lehetett volna hozni a későbbiekben. A második kör nagy szünetének egyfelől örültem, mert a szünetek is fontos részei a zenének. Másfelől kicsit túl hosszúnak éreztem, legalábbis a szólónak ezen a pontján, ahol már tart a lendület és az építkezés. A refrén első felében szépen sűrítettél, és a dallamok íve és variálása is tetszett. A refrén második felében volt a másik kedvenc részem (0:53-0:59), és a végén a magas hangok felé haladás is fontos volt. A megállás is szép fokon történt. A hangszín kicsit karcos volt szerintem, és egy kicsivel több delay+reverb is elfér rajta. Idén is szépen közlekedtél a gitáron, és ezzel nyitott, érdekes dallamvonalakat hoztál létre, ez a 2013-as nevezésednél is így volt.

 

Szia Roli, örömmel néztem és hallgattam a szólódat. A hangzás nagyon jól lett kiválasztva (és szép ez a gitár nagyon:) Rengeteg érzelem és energia volt a játékodban, a magas nyújtások nagyon szép pillanatokat jelentettek. (Kedvenc: 0:31-0:34.) Az induló dallamban elhelyezett szünetek (0:16) is hatásosak voltak, a következő egy-két körben is még vártam hasonló szüneteket, amelyek még jobban tagolhatják a zenei témákat. A versszak második köre (a refrén előtt) önmagában nagyon szép szólózást tartalmazott, az ismétlődő motívumokat (és/vagy a visszautalást az első körre) kicsit hiányoltam, miközben azért élvezettel hallgattam a szólónak ezt a részét is. A refrénnél a sűrítés, fokozás szépen megvolt, a technika is a zenét szolgálta, és továbbra is megvolt az érzelmi töltet is. A végén szép volt a dinamika visszavétele a befejezés során. A refrén így ahogy van, egy az egyben felhasználható lenne egy hosszabb gitárszóló második feléhez, feltéve ha a szóló első fele motívum-ismétlésekben gazdagabb. Hozzáteszem, hogy mivel az idei fő fókusz a téma/dallam-írás, ezért nagyon kíváncsi lennék tőled egy olyan videóra is, ahol sok ismétléssel, sok szünettel, kevesebb hanggal dolgozol. Ha esetleg időd jutna rá a következő két hétben (mert kedved tudom hogy lenne mindenképpen:), akkor örömmel várom ezt is. Összességében nagyon magas színvonalú gitározást láttunk és hallottunk, úgyhogy köszönet érte és gratulálok!

 

Szia Albert, köszönöm a nevezésedet! Tetszettek a versszak-téma duplázós motívumai, és a felépítés is, a körönkénti ismétléssel és variálással. Egyébként a legelső nyitóhang önmagában is nagyon jól el lett kapva, erős kezdőpillanat volt. A refrén első felében levő tapping-téma volt a kedvenc részem. Itt helyenként voltak kisebb húrzajok, de maga az ötlet nagyon rendben volt. A végén az oktávos rész is jól szólt, és tetszett hogy a két sort eltérően variáltad. A tapping és az oktávos között nekem hirtelennek tűnt a váltás, de ez volt az egyetlen ilyen pont, például a versszak vége és a tapping eleje nagyon jól össze lett kötve. A vibratokat érdemes valamivel szélesebbre és egyenletes szinuszgörbe-jellegűre tervezni. Összességében teljesen jó lesz az irány, a technika és a zenei érzék is ígéretes folytatást mutat a zenei utadon.

 

Szia Incho, örülök nagyon a szólódnak, egy valódi dalt alkottál a zenei alapra. A főtéma és az abból alkotott variációk instant fülbemászást jelentettek. Kedvenc pillanatok ezekből: 0:19-0:22 és 0:33-0:36, utóbbinál az is tetszett, hogy a előkészítés/felmenetel is szerves részét képezte a történetnek. 0:41-nél nagyon szép volt az erős vibrato, az odáig megjelent lendületet és érzelmeket vitte tovább. A refrénnél az új ritmusgitárszólamok behozatala nagyon hatásos lett, új szintre emelted vele a zenét. A refrénből a 0:50 utáni kontraszt (mélyebb rész vs. magasabb rész), valamint a harmonizált kétszólamú téma (0:56-1:02) volt a kedvencem. Ez utóbbinál az aktuális akkordhoz viszonyított fokok nagyon jól lettek kiválasztva. Kiforrott és szép alkotás lett, gratulálok!

 

Szia Andris, örülök hogy idén is részese vagy a versenynek! Ezúttal is nagyon sok egyedi megoldást használtál, nagyra értékelem a saját zenei világot, és a nem tipikus ötletek alkalmazását. A versszaktémából a kedvenc szakaszom az oktávos motívum és az utána levő legato-futam volt. A szóló legelső pillanatában az üveghanggal megtoldott nyitóhang is hatásos volt. A teljes szólóban többfelé felbukkanó legato-futamokról Tom Quayle jutott eszembe, nagyon szép gördülékeny módon játszod ezeket a futamokat. A refrén indítása igen bátran outside volt, amely utána szépen lett feloldva az E-dúr akkord alatt. Itt is erősek voltak az oktávos dallamok, és a 0:49-0:52 közötti ritmikai motívum is tetszett. A nyújtások a korábbi versenyvideókhoz képest előnyükre változtak. Egy-két helyen a nyújtásnak rögtön adtál vibrato-t, amely helyett én a késleltetett (és kicsit szélesebb, egyenletesebben hullámzó) vibrato használatát javaslom. Örömmel néztem és hallgattam a videódat, izgalmas és egyedi gitározást mutattál ismét.

 

A negyedik alkotásodban is friss és dallamos ötletek követték egymást, és mindegyik videódnak megvan a saját világa és hangulata. A mostani videó zenéje harmóniát és békét sugárzott. A versszak alatti oktávos dallamokból szép motívumok álltak össze, és a háttérben levő kiegészítő akusztikus gitár is nagyon illik a zenéhez. A refrénben pedig még emelni tudtad a zenei hatást. A refrén funkciójának megfelelően itt voltak érzésem szerint a legerősebb dallamok és ritmusok (külön kedvenc az 1:12-nél induló ritmus), és az aktuális akkordok is mindig megkapták a hozzájuk passzoló zenei fokot. A képi világ (a többi videódhoz hasonlóan) nagyon igényes lett ezúttal is, ezt külön értékelem, mert ezek a hatások (hang és kép) egymást tovább erősítik, ez a jövő (sőt már a jelen) útja. Az idei versenyt is gazdagabbá tetted, nagy köszönet érte!

 

Szia Szabi, énekelt a Fender a kezedben! A szóló első felében levő témában az tetszett különösen, hogy egy nagyobb lélegzetű motívumot használtál, amely egységes volt, és a részei külön is éltek. Az ilyen kerek és hosszabb motívumok létrehozása kitűnő zenei érzéket és szerkesztési, építkezési érzéket jelez, úgyhogy nagy örömmel figyeltem az első meghallgatás során a téma részeit és kanyarodásait. A nyújtások, csúszások, vibrato-k, egyéb díszítések pedig tovább fokozták a zenei élményt. (A 0:55-ös rövid csúszás hatalmas pillanat!) Külön megemlítem, hogy a szüneteket is mennyire zenei módon használtad, megvolt a tágasság a dalban.
A refrén kezdőhangjára való megérkezés is egy kedvenc pillanatom volt. A refrénbeli futamok közül a második, azaz a fekvésváltásos, nyújtással végződő futam is nagyon megfogott. A lezáró pillanatra már előre kíváncsi voltam, mert már a legelső, 2012-es versenyen is a legegyedibb befejezések egyikét láttam tőled (4. fokon megállva, nagyon szép fellépkedések után). Ezúttal is kreatív ötlet volt a G# a végére. (A fülem még várta volna, hogy kicsit tovább szóljon a hang és kicsivel szélesebb vibrato legyen rajta, de ez szubjektív dolog teljesen.)
Gratulálok az alkotásodhoz, tényleg élmény hallgatni a szólót (és emellett nézni is jó, ahogy gitározol, stenk és átélés van benne).

 

Szia Imi! Az első három hang, amellyel ezt a szólódat kezdted, annyi érzelmet tartalmazott, hogy a zenehallgató rögtön fokozott kíváncsisággal várja a folytatást. Ez a három hang külön is csodás volt, akárcsak a 0:28-as tremolókaros indítású hang. Utána a lelépkedős rész is tetszett, különösen a 0:38-0:41 közötti záródallam. A 0:42-0.54 közötti refrénkezdés volt a másik kedvenc szakaszom, a G# nagyon szépen lett elhelyezve az E-dúr akkordra. Az ismétlődő ritmikai elemek is nagyon kellettek ide. Az 1:02 után induló blues-lick önmagában jó ötlet volt, mert fontos tényező egy szólóban a kontrasztok, új fejezetek használata. Ennél az egy résznél éreztem, hogy bár jó ötlet, de az idáig létrehozott magaslatok után egy kicsit visszaült a szóló. Tehát a váltással, újfajta befejezéssel egyetértek, csak a konkrét helyszín és lick volt kicsit kevésbé érdekes az addigiakhoz képest. Várom örömmel a fórumon említett készülő 3. videódat is!

 

Köszönöm, hogy egy második alkotást is készítettél! (És még van két hét a versenyből;) A versszak-részben a felelgetős (kérdés-válasz) motívum nagyon jól ki lett találva. A teljes 0:17-0:44 közötti rész jól követhető, jól megszerkesztett és dallamos volt. Az is tetszett, hogy az első körben felfelé vitted a dallamot, a második körben pedig lefelé. A versszak végén levő duplázós szakasz szépen ment át a refrén kezdetébe, jól kiválasztott hanggal indult a második félidő. A harmonizálás is sokat adott hozzá. Mivel itt gyorsabban váltják egymást az akkordok a zenei alapban, ezért volt olyan, hogy az aktuális két szólamhangod nem passzolt teljesen az épp ott levő akkordhoz. 0:49-nél volt egy ilyen, ahol egy E-dúr megy a kíséretben, azaz az E G# H hangok szólnak itt a legstabilabban. 0:54-től megint nagyon jól választottál hangokat, ez a szakasz hatásos volt. A refrén második fele szépen haladt a felső hangok felé, ami mindig jó irány lehet a szóló vége körül. A záróhang foka (7. fok) nem jelentett teljes lezárást, de mivel erős skálahang, ezért rendben volt ez a hang így is.
A zenei érzéked és a szerkesztési érzéked is nagyon jól működött ezúttal is, úgyhogy jó irányban haladsz előre.

 

Szia Ricsi, örülök hogy idén is benne vagy a csapatban!:) A 0:16-0:28 közötti első szakasz felépítése nagyon tetszett, erős és dallamos motívumokat használtál. A szakasz végén levő lassú nyújtás érdekes megoldás volt, és hatásos lezárást jelentett. A 0:28-nál induló második körnél a fülem még várta volna az első szakasz motívumainak visszahozását vagy variálását. A blues-hangon át történő indulás szép pillanat volt itt, és kör vége előtti lecsúszás + dallam rész is tetszett.
A refrén indulása szép váltást jelentett. 0:48-nál a 11-13 kvintfogást érdemes lett volna félúton 10-13-ra kiszélesíteni, mert akkor az ott levő E-dúr (a te hangolásodban F-dúr) friss hangja megjelenhetett volna. A refrénnél végig nagyon tetszett, hogy sok kettősfogást használtál. A szóló vége szépen haladt felfelé. A lezáró hang egy 2. fok volt, amely kicsit nyitva hagyja a hangulatot, de ha szándékos fok-választás volt, akkor minden rendben van ezzel a hanggal, szépek a nyitott záróhangok.
Összességében dallamorientált és a zenei alaphoz illően szellős, nyugodt volt a szólód, jó volt hallgatni.

 

Szia Tamás, örülök hogy idén is részt veszel a versenyen! A nyitó motívum, amelyből a versszak-részt felépítetted, nagyon jó lett! Fogós és erős és érzelmekre ható dallam, rögtön meg is fogtam a gitárt, mert kedvet csinált a dallam, hogy eljátsszam. A teljes versszak kitűnően felépített, kerek egészet alkotott. A szólóhang halk volt, ahogy Andrew kollégánk is említette. A versszak felénél a blues-hang használata (nyújtással) merész pillanat volt, első meghallgatásra váratlan volt, de azért még elfért a dolog.
A refrént ugyanazzal a hanggal kezdted (H), mint a versszaktémákat, ez persze lehet jó dolog is (közös pont), de egy eltérő (pl. magasabb) hanggal jobban ki lehetett volna emelni, hogy a dalban “új szint” következik. A refrénből a 0:55-nél induló arpeggiós téma lett a kedvencem, az ismétlődő dallam alatt a zenei alap harmóniái mozogtak, ez egy hatásos ötlet mindig. A refrén első fele inkább “elemekből” állt, itt még nem éreztem a dallamos refrén-hatást, ez az arpeggióktól kezdve jelent meg. A technikás lezárás önmagában érdekes volt, talán egy kicsit hirtelen következett be a szépen lépkedő arpeggiós dallamot követően. A versszak dallamvilága és felépítése emlékezetes marad, időnként eljátszom majd a dallamodat erre az alapra.

 

Szia Laci! Örülök, hogy idén is részt veszel a zenei kalandban:) A 0:17-es tremolókaros indítás rögtön betalált, hatásos és erős kezdő benyomás volt, ami mindig nagyon fontos. A 0:24-es kétfelé nyújtás is szép momentum lett! 0:38-nál az üveghangok kreatív használata is tetszett. A kedvenc szakaszom a teljes refrén volt, mert valódi refrén-hatást értél el a harmonizálással és a többször is visszahozott fogós motívummal. Szépen kezelted az akkordváltásokat is a megfelelő fokokkal. 0:54-nél a gyors lemenetelnél úgy hallom, hogy kvart/kvint hangközök is belekerültek a harmonizálásba, én ilyenkor is a terceket (és/vagy szexteket) szoktam választani inkább. (Kivéve, ha a zene hangulata megkívánja a szigorúbb hatást.) A refrén közepén, amikor visszajön a motívum, az újabb nagy és erős pillanat.
A befejezésnél örültem a kreatív megoldásnak, mivel a szólókezdő első benyomás mellett az utolsó pillanat is nagyon fontos. Örülök, hogy nem a megszokott sima megállást választottad, hanem egy új zárótémát alkottál.
Kiforrott és dallamos szóló volt, végig érdekes tudott maradni, örömmel hallgattam!

 

Szia Imi, nagy örömmel hallgattam a szólódat. Annyira szépen nyúlsz a dallamokhoz és olyan finomak ezek a tremolókaros díszítések, hogy a gitárod szó szerint énekel. Szép ívet is adtál a szólónak, volt benne mozgás, fejlődés, és hangmagasságok ötletes kombinálása is. Kedvenc részek: 0:22-0:23-as ritmus, 0:26-os nyújtás C-re, és a teljes második fele a versszaknak (0:28-0:41) között. Az üveghangos G 0:35-nél varázslat volt. A refrén is nagyon erős és szép volt, a 0:49-es csúszásokat külön is kiemelem.
Írtad, hogy tervezel egy második nevezést, ezt is kíváncsian várom majd. A refrénnél (ha van kedved), próbáld majd ki, hogy a C# és a G# hangok friss hangokként megjelenjenek, a megfelelő akkordok alatt. Ennek az az előnye, hogy ezáltal egy egyperces szólóban a szokásosnál is több szín tud megjelenni, mivel a hangkészlet így bőségesebb.
Igazi zenélést hallottunk, egy nagy tehetség megnyilvánulását. Szebbé teszik a mindennapokat a dallamaid!

 

Köszönöm, hogy már a harmadik alkotással neveztél, és mindháromban más zenei világot tudtál megjeleníteni! 1:17-nél még az E-líd hangulatot is behoztad, jól példázva hogy a szólista mennyi lehetőség közül választhat. Markáns ötlet volt végig a tapping-re építeni, és nekem kifejezetten tetszenek a markáns ötletek. Én azt próbáltam volna még ki, hogy legyen ritmikában/adagolásban egy-két nagy kontraszt az egyes szakaszok között. (Minimum sorok végén, de akár hosszabban is.) Persze ez szubjektív, mert az ismétlődés, egységesség is fontos érték. A kedvenc részem a versszak második fele volt, ahol további szólamokkal bővül az alkotás, ez hatásos fokozás lett. A három videóddal három arcodat is megmutattad, vérbeli alkotóként. Öröm ezt látni, köszönöm! (És még van közel 3 hét a nevezési időszakból ;) )

 

Szia Bence, köszönöm a nevezésedet, örülök hogy idén jutott időd szólót készíteni. Szép indítás volt a többször is alkalmazott F#, amely előbb az E-moll alatt nyitott 2. fokot, majd a C-dúr alatt líd hangulatot hozott. A 0:28-0:41 közötti motívum volt az egyik kedvenc részem, mert az erős téma mellett egyúttal vitted is felfelé a szóló ívét. A másik kedvenc szakaszom pedig a refrén első fele volt: örültem az akkordos hangulati váltásnak, és az üveghangos nyújtás a szóló egyik csúcspontja lett. A 0:56-os A-H, majd a lecsúszás + szünet is nagyon erős pillanat! Szépen elvarrt befejezést alkottál a végén, úgyhogy kerek történet született, gratulálok a szólóhoz! \m/

 

Szia Zsombi, örülök hogy idén is volt időd és kedved nevezni a versenyre! Az első verseny óta mindig kíváncsian várom, hogy mit alkotsz. (A YT csatornádon levő saját számokat is szívesen hallgatom.) A szólódban a kedvenc részem a refrén első fele volt, ahol a nyújtásokkal és a díszítésekkel nagyon sok érzelem tudott megjelenni. A 0:46-0:47-es késleltetett nyújtás + lefelé tartó futamot külön is kiemelem, ez egy nagy pillanatot jelentett. A phrasing magasiskolája volt ez! A 0:51-0:54 újabb nagyon erős és hatásos szakasz, itt is “beszélt” a gitárod. 0:54-től a technikás szakasz jól elő lett készítve, természetesen indult ki az előtte levő részből. (A szóló elején levő technikás pillanatoknál az előkészítés kevésbé volt meg, bár azok is tetszetős futamok voltak.)
A szóló legvégén tetszett, hogy visszavetted a lendületet+dinamikát, szép befejezés volt. A zárásként megjelenő E-dúr felbontás után odatett A-dúr/E harmónia meglepetést jelentett, érdekes fok (E-dúr skála 6. fok) jelent így meg. Szokatlan, de ötletes befejezés.
A gitárhoz ezúttal is olyan szépen nyúlsz, mint mindig, élnek a hangok a kezedben. Továbbra is kíváncsian fogom várni a zenéket, amelyeket készítesz!

 

Nagyon örültem ennek a nevezésnek, mert a kreativitás, a közös munka és a jó hangulat egyaránt megjelent benne. Szép témával indul a szóló, a 0:18-0:31-es szakasz erős kezdés, és szép kerek egység a szólón belül. Szokatlan, de teljesen jó döntés a magasabb fekvésben történő indulás. A második motívum érzésem szerint kicsit túlságosan sorrendben követte a skálát, de a ritmikával ezt azért bőven kompenzálni lehetett. A második kör (0:31-től) jól visszautal a nyitó szakaszra, talán még ennél is inkább vissza lehetett volna hozni a nyitó ritmusokat és hangközöket.
A refrénben 0:54-nél levő C# egy feloldás nélküli líd jelleg volt, ez még tovább lehetett volna D-re vinni. Az 1:00-1:03 közötti rész volt az egyik kedvenc momentumom. A refrénnél az volt az érzésem, hogy az amúgy nagyon szép pillanatokból kevésbé tudott kialakulni az első “félidőben” kétségtelenül meglevő flow és folyamatos kerek egész hatás. A záróhang epic lett:) Az alkotás képi megvalósítása is önmagáért beszél. Még olyan apró részletekre is ügyeltetek, mint a Telecasteren játszó gitáros mögötti asztalon levő üres borospohár, és persze a prog/metálhoz szükséges sapka sem maradhat el. \m/

 

Szia Ákos, már előre nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen szólót készítesz majd, mert tudom, hogy a dallamos és a technikás irányokban egyaránt otthonosan mozogsz. Örülök, hogy ez a két megközelítés úgy tudott most megjelenni a szólódban, hogy egymást erősítették: a refrén első felének tapping-témája nagy megfejtés lett. Ilyen az, amikor a kreativitás hozza egységbe a dallamos és a technikás megközelítést. Ez a téma lett a fő kedvencem, emellett a nyitó szakaszból a 0:18-0:19-es pillanat volt a másik kedvenc részem. Öt hangban is lehet egy teljes történet, és itt most pont ez történt. Egyébként a teljes első részben nagyon tetszett a tágasság, éltek a hangok, sok érzelem tudott megjelenni itt is. Az 1:00-1:06 közötti záró szakasz is jól eltalált dallamokból állt, szép fokokkal. Itt az volt az érzésem a szóló hallgatása közben, hogy a végig nagyon jól felépített történet és lendület kicsit alábbhagy a legvégére. Ez persze szubjektív érzés, mert szép lezárás volt így is. A tapping-témát a versenyt követően le fogom kottázni, nagyon tetszik, és jó érzés lesz eljátszani majd. Köszönöm a szólót és továbbra is figyelem majd a zenei utadat, ahogyan eddig is.

 

Szia Csabi, öröm volt a szólódat hallgatni, nagyon erős témák vannak az alkotásodban! Tetszett a 0. ütemben elhelyezett téma-előzetes, és utána maga a nyitótéma is azonnal hatott, mint a legfinomabb hatputtonyos tokaji. A téma kérdés-válasz jellege és ABBC struktúrája is kifejezetten tetszetős. A vastag E-húr és a kettősfogások használata is nagyon tetszik. A 0:29-től induló második kör is tetszett, bár én még vittem volna tovább (variálva) az első kör témáit, mert még várta volna a fülem ezeket a szép motívumokat. Ettől függetlenül a második kör önmagában nézve is tetszett, a hangmagasságbeli váltásokkal nagyon jól kanyarodott felfelé. Szép fokok, szép hangköz-kombinációk, tágas és szellős dallamok szerepeltek itt is.

A refrén is nagyon jól tagolt, érthető és követhető volt, dallamos és fülbemászó. A fokokat itt is jól érezted. 1:07-nél volt az egyetlen olyan hang, amely szerintem kicsit légüres térben volt, egy D hang a refrénzáró E-dúr akkordra. Ezzel egy domináns szeptim hatást hoztál ki, amely önmagában persze erős harmónia, de itt érzésem szerint kicsit megtört a dallamvonal. Az utána jövő G# viszont megint erős, jól eltalált hangulat volt.

Énektémaként is tökéletesen megállná a helyét a szólód. A hangszín kicsit jobban eltűnt a mixben a kelleténél, egy másik (hasonló jellegű) hangszín és/vagy plusz hangerő még tovább növelte volna a hatásosságot. Számos meghallgatás után is szívesen indítom újra a lejátszót, hogy még egyszer halljam a szólódat, gratulálok a fogós és jól felépített alkotáshoz!

 

Minden szempontból (dallamok, felépítés, képi világ) igényes és szép alkotás született, örömmel néztem és hallgattam. Az is tetszett, hogy a hangszínek választásával és variálásával is fokozni tudtad a hatást. A refrénben rengeteg érzelem tudott megjelenni a nyújtások és a legmagasabb bundok használatával. Külön kiemelem a refrén végi G# használatát, amelyet a záró E-dúr akkordnál hoztál be, és utána továbbvitted a legvégén levő semleges E-kvint jellegű harmóniára, ez kitűnő és hatásos befejezés volt. Gratulálok ehhez a szólódhoz is, és ahhoz a nagyfokú zeneiséghez is, amely minden alkotásodban megjelenik.

 

De szép kerek sztori lett ez is! A nyitó téma nagyon tetszik, rögtön megfogott első hallásra is, és minden ismétlést és variálást örömmel hallgattam. Jó ötlet volt az első rész végén a mély hangok* használata, a szokatlan kanyar még érdekesebbé tette a versszaktéma végét. Az utána jövő üveghangok nagyon ízletesek voltak. A refrénnél tetszett az idézet a Fender-verzióból. Ez az a dallamrészlet, amely olyan fogós, hogy ma napközben váratlanul beúszott a fejembe közlekedés közben:)
Meg tudnám ezt szokni, hogy két-három naponta érkeznek tőled ilyen inspirált szólók. Köszönöm, élmény volt ez is!

——————————————
*lehet, hogy az esetleges harmadik videódban a legmagasabb hangok jönnek, a 22. bund környékén? Kíváncsi lennék egy ilyen felső kanyarra:)

 

Balázs, ezúttal is olyan szólót készítettél, amelyet csak Te alkothattál! Nagyon nagy szó ez: saját stílus és saját zenei világ. A nyitó akkord megszólalása nagy pillanat volt, amelyet még több hasonló aha-élmény követett, például a 0:31-es akkordnál, a játékos félhang csúszással. További kedvenc pillanatok: 0:56, 1:04-es nyújtás, valamint az összes többhúros (double stop) momentum. Szép íve is lett a szólódnak, amelynek minden pillanata tartogatott valami meglepetést. Köszönöm ezt a különleges megközelítést, és folytasd ezt az utadat!

 

Szia Tamás, köszönöm a nevezésedet! Tetszett, hogy szellős nyitó témát alkottál, ezáltal teret csináltál magadnak a későbbi sűrítésre. Sok érzelem volt a játékodban, nagyon jók ezek az erőteljes dolgok (pl. 0:31, 0:54). A 0:51-0:53 közötti sorvégi lezárást is kiemelem. Petrucci világa is megjelent 0:56 táján, szép kivitelezéssel. A szóló legvége egyedi és érdekes volt, bár érzésem szerint (főleg még az első meghallgatáskor) itt a flow egy kicsit megtört, idáig nagyon szép ívet húztál fel sűrítéssel és magasabb hangok felé haladással. Jó volt hallgatni, és a nyitó témád emlékezetes marad, azt a hatást kelti, hogy újra el szeretném indítani a videót.

 

Szia Krisztián, különleges alkotást készítettél, amely sajátoddá vált, és ez az egyik legnagyobb dicséret, ami elmondható egy zenei alapra készült szólóról. A hangzás, a dallamok, a képi világ egymást erősítette, és a háttér-szólamok hozzáadása is nagyon sokat lendített az összhatáson. A kedvenc részem a versszaktéma (tehát a szóló első fele) lett. Azt is külön értékelem, hogy a refrén során friss hangulatot, új ritmikákat hoztál be, így a fő történeten belül a külön epizódok is érdekesek voltak végig. Gratulálok és köszönöm a zenei élményt!

 

Szia Tomi, mindig örülök, ha tőled érkezik videó, mert valódi nagybetűs zenélésre számíthatunk, szép dallamokkal és jól felépített ívvel. Most is így történt. Különösen tetszett, ahogy a szóló közepén az átlógatott H hanggal összekötötted a két zenei részt. A kedvenc részem a teljes refrén volt (szoros versenyben a dal eleji nyitótémával:), a tökéletes hangválasztások és szép díszítések miatt. A teljes szóló szellősségét, életteliségét is külön kiemelem. Öröm volt hallgatni, és ha érkezik második szóló, annak már előre örülök.

Reklámok