Szia Tomi, megnyerted a Legjobb Gitáros kategóriát, azaz a fődíjat a 2012-es Jónás Tamás Gitárversenyen. Ezenkívül a “Brett Garsed Kedvence” és az “Andrew Farnham Kedvence” különdíjat is elnyerted. Gratulálunk, és köszönjük, hogy elvállaltad ezt az interjút! Mikor kezdtél el gitározni, és hogyan jött az ötlet a zenélésre? A családodban zenélt valaki?
Bár a családunkban senki sem foglalkozik komolyabban a zenéléssel, anyai ágon tradíció volt, hogy a helyi (ceglédi) Táncsics Mihály Ált. Isk. zenetagozatára írattak minket. Édesanyám, nővérem és húgom is zongorázni tanult, de nekem inkább a gitár tetszett meg. Általános iskola 2. osztályától 8-ig jártam klasszikus gitározni P. Szabó Zoltánhoz az Erkel Ferenc Zeneiskolába.
A kamaszkori lázadásnak köszönhetően a gimnáziumtól kezdve nyergeltem át elektromos gitárra. Később Szekeres Tamáshoz jártam, azt a képzést viszont a szegedi tanulmányaim miatt nem tudtam befejezni, így csak 4 évfolyamot hallgattam (3 év alatt), az 5. évben már nem nagyon tudtam feljárni.
Kik a kedvenc gitárosaid és melyek a kedvenc együtteseid?
Mindenféle zenét hallgatok, de ha csak a tágabb értelemben vett gitárzenére gondolok, akkor a következő neveket említeném meg: Joe Satriani (ki gondolta volna :)), Eric Johnson, Andy Timmons, Jeff Beck, Dave Weiner (Steve Vai gitárosa). Az éneklősebbek közül Devin Townsend, Tool, OSI, itthonról a Special Providence, Grand Mexican Warlock.
A legtöbb zenét egyébként munka közben hallgatom (informatikusként dolgozom), így főleg aláfestő zeneként szólnak az albumok.
Mostanában néha felmegyek a SoundCloud-ra és ismerősök feliratkozásai közt keresgélek új arcokat. Rengeteg jó hazai és külföldi bandára találtam rá így.
Mik a távlati céljaid, terveid a zenéléssel? Milyen eredmények elérése esetén éreznéd azt, hogy elérted a célodat, mint gitáros?
Sokáig nem tudtam mit kezdeni a céljaimmal. Mint minden fiatal, szerettem volna nagy név lenni, sok-sok ember előtt játszani, stb. Mára ez megváltozott. Köszönhetően a mostani körülményeknek, nagyon nem irigylem a hivatásos zenészeket. Pont a napokban írtam egy kommentet egy Facebook-os postra: „szerencsére a zenéből nekem csak a szerelem része jut”. Van civil munkám, amit szeretek és még bizonyos szempontból kreatívkodhatok is benne. Ennek köszönhetően a gitárhoz csak akkor kell nyúlnom, ha én szeretnék. Nem kell kötelező haknikat vállalnom, hogy holnap tudjak kiflit venni a boltban. Persze ez túlzó és nem is akarok senkit megbántani vele, de úgy érzem, hogy talán jobban jártam így, hogy nem mentem fel a fővárosba 328. gitárosnak. A videómegosztóknak köszönhetően kiélhetem az egómat, a youtube-on több, mint 160.000-en nézték meg a videóimat, a Facebookos zenei oldalamon (facebook.com/tamas.petro.official) a világ minden részéről vannak követőim. Persze nem olyan sok, mint a nagyoknak, de nekem ennyi elég.
A céljaim tehát nem nagyra törőek, nem vágyok minden áron a Wembley-be, elég ha lehetőségem van minél többet játszani ismert, vagy kevésbé ismert, de mindenképpen JÓ zenészekkel, esetleg összehozni egy szóló anyagot.
A távlati célok közt mindenképpen szerepel, hogy a most született kisfiam is minél inkább zenei közegben nőjön fel. Fontos, hogy az ember minél több (jó) zenét ismerjen meg – stílustól függetlenül, így később könnyebben megtalálja a neki megfelelőt. Persze nem fogok a Tiszának menni bánatomban, ha ő is gitározni akar :).
Játszol-e most együttesben, és ha igen, akkor hol láthat titeket legközelebb a közönség?
Jelenleg egy újjáalakuló bandába jelentkeztem, de még nagyon az elején vagyunk, még most próbáljuk ki, hogy egyáltalán megy-e együtt. Az igazi álmomat is talán most tudom majd megvalósítani: egy saját csapatot összehozni. Eddig mindig én jelentkeztem üres posztokra, most szeretnék végre ezen változtatni és én magam válogatni, hogy kikkel játszom együtt. Egy kiváló dobos barátom már fix, de még a többi hangszer és az irányvonal nem tiszta. Bár itthon nincs nagy érdeklődés az instrumentális zene iránt, nem kizárt, hogy mégis ez lenne az út.
A gitárversenyen többek között egy effektpedált, egy pickup-szettet,
valamint keverési és maszterelési lehetőséget is nyertél. Kérlek,
mesélj nekünk kicsit ezekről a nyereményekről, mik a tapasztalataid és
a terveid ezekkel?
Ami az effektet illeti: A DLT nem az első Kasleder pedálom (van már egy analog delay-em Alberttől), és volt is már szerencsém kipróbálni zenekari körülmények között. Zseniális kis pedál, pont azt a finom OD hangzást adja, amit mostanában előszeretettel használok. Tervezem is, hogy a versenyre készült dalt újra feljátszom, de már a DLT-vel :)
Ami a Sublime szettet illeti, már elkezdtünk egyeztetni Andrással, és nagyjából meg is van az irányvonal. Egy elég egyedi külsővel készülő bridge pickupban gondolkozunk, amiről feltétlenül beszámolok, ha elkészült :)
Terveim szerint a következő hónapokban írok jó néhány új számot, és
ezek közül választom majd ki, hogy az Echo Hangstúdióban melyiket
készítsük el. Már nagyon várom a közös munkát, biztos vagyok benne,
hogy a kész felvétel nagyon ütősen fog megszólalni.
Milyen módszereid vannak a gyakorlásra? Hogy osztod be a gyakorlást, és mennyi időd jut rá egy héten?
Teljesen változó. Régóta nem gyakorlok direkt módon. Az utóbbi időben ha leültem gitározni, vagy a saját dolgaimat írogattam, vagy átdolgoztam már meglévő dalokat. Skálázgatni, pengetési technikákat gyakorolgatni max. bemelegítésként szoktam, de azt sem mindig. Nem igénylem az extrém virtuózitást a saját dalaimban, ezért nem is nagyon feküdtem rá a dologra. Ami mostanában izgat, az inkább a zeneelméleti rész.
Mi a kedvenc hangnemed és/vagy akkordod? Milyen hangulata van?
Most, hogy végiggondoltam, a sus2-es akkordokat elég gyakran használom (pl. az egyik dalom, a Halfway to Gooseberry is egy Dsus2-vel indul :)). Ezen kívül a líd skálákkal szeretek játszani, szeretem azt a hangulatot.
Hol hallottál a Jónás Tamás Gitárversenyről? Mi alapján döntötted el, hogy indulsz rajta?
Ha jól emlékszem, Jónás Tamás Hangmesteres topikjában :) Ha van egy verseny, aminek tetszik a backing track-je, általában próbálok rá valamit írogatni.
(Ilyen volt még itthon a Bumeráng gitár titánja is – bár ott csak dob volt -, ott viszont lecsúsztam a határidőről… (http://youtube.com/watch?v=3tge1vC0yBs). Viszonylag nagyobb eredmény volt még tavaly a Guitar Idol 3. szériája, ahol Lukács Peta és Lovrek Krisztián mellett én voltam a harmadik, aki a Top 100-as mezőnybe a zsűri által beválogatott 20 ember közt került be. Nagy megtiszteltetés volt velük egy kategóriában szerepelni.)
A gitárversenyre készített szólód, amellyel megnyerted a kategóriát, milyen arányban tartalmaz improvizált részeket, és mennyi az előre megírt rész benne?
A szóló úgy készült, hogy beállítottam loopra a backing tracket és elkezdtem improvizálni rá. A legjobb részek önkéntelenül is megmaradtak, tehát mondhatjuk, hogy a végtermék egy improvizatívan kialakult de végül hangról-hangra megtervezett szóló volt.
Mi volt az eddigi legérdekesebb koncertélményed zenészként, és nézőként?
Zenészként nehéz erre válaszolnom. Az utóbbi időben voltak kisebb zenekari szerepléseim, de igazán nagy koncerten már régen játszottam. Az előző instrumentális bandánkkal voltak jó koncertek, bár ott a közönség volt elég szerény – tekintve az itthon eléggé szűk körben ismert stílust.
Ami a nézőkénti élményeket illeti, be kell, hogy valljam, nem vagyok egy koncertre járó ember… Ennek megfelelően jó ha évi 2-3 nagyobb koncertre elmegyek. Persze járok helyi klubokba itt Szegeden, de kifejezetten stadionkoncertre – a távolság miatt – nagyon ritkán. Talán az első G3-as koncertet emelném ki, ami a PeCsa szabadterén volt (Robert Fripp volt a 3. gitáros). Ott láttam először élőben Satriani-t és Vai-t. Az első sorban álltunk és Vai az egyik szám közben a szemembe nézett és rámmosolygott. Na ott össze..rtam magam :) Ekkora ikonokat látni élőben, először, hatalmas élmény volt.
Melyek az erősségeid a gitározáson belül (improvizálás, pontosság, hallás, egyes technikák), és mely területeket érzed a leginkább fejlesztendőknek?
Erősségemnek mindenképpen a szolmizálást tartom. A Kodály-módszer alapján tanultunk általános iskolában, mindent szolmizáltunk. A mai napig, ha „le kell szedni” egy szólót, vagy bármilyen dallamot, rögtön szolmizálom magamban – és ha nem extrém módon bonyolult, akkor rögtön tudom is játszani. Ennek köszönhetően improvizálni is könnyebben tudok, mivel ha kiszámítható a kíséret, és a fejemben már megvan a dallam, akkor azt szintén rögtön tudom is játszani.
Ami a pontosságot és technikát illeti: viszonylag elég későn kezdtem színpadon kispedálokat használni, előtte mindig multieffektjeim voltak. Mivel ezek kezdetben nem voltak túl jó minőségűek, nagyon ráállt a fülem és a kezem a nagy gain-el való relatív dinamikátlan játékra. Aki ismeri, tudja, hogy pl. egy Zoom 3030-as multival (’90-es évek vége) és egy tranzisztoros kombóval avatatlan kezeknek elég nehéz finoman dinamikázni :) Így pl. ráállt a kezem a legatokra, hiszen ha gyorsan kellett játszani valamit, szinte nem is volt különbség a legato és a kipengetés közt (persze ez mai füllel egyértelműen hallható :)) Később aztán a csöves erősítők beszerzése után szépen lassan beletanultam a dinamikázásba. Jelenleg otthon egy Line6 HD500-ast használok, abban már elég jól be lehet állítani az élethű hangzásokat, és nem csak a bitek szólnak a hangszóróból. Színpadon egy 50W-os Marshall JVM fejet használok, greenback hangszórokkal szerelt ládával, a pedalboard-ban pedig Vox, Boss és Kasleder effekt(ek :)) vannak.
Fejlesztendő területnek a zeneelméleti részeket érzem. Szeretném minél jobban beleásni magam a „miértekbe”. Most is hallom, hogy valami jó, vagy nem, de szeretném, ha a bonyolultabb dolgokat „tudományosan” is meg tudnám magyarázni magamnak.
Köszönjük az interjút, és még egyszer gratulálunk!
Jónás Tamás - zeneszerző, gitáros 