Az elejére tett zenei idézet rögtön biztosított arról, hogy itt különleges dolgok kezdődnek. Tetszett, ahogy a belső ritmikával is eljátszottál itt (arról nem is beszélve, hogy az eredeti téma más ütemmutatójú, azaz az átkonvertálás is ötletes volt). Örömmel hallottam a Scott Henderson-ra emlékeztető módon kezelt témát is 0:37-0:43 között, és a Greg Howe-feeling is tetszett 0:35-nél. Úgy érzem, hogy sikerült a szólódban egyszerre mindkét fontos szempontot teljesítened: a fúziós dolgok frissek és nem megjósolhatóak voltak, és a szóló mégis “egyben” volt, összefogtad a különféle témákat, megvolt az egyensúly. A végén méltó zárás volt a magyar moll skála, és az onnan induló szűkítettes lemenetel, amely az A-F# bedobásával E-egész-félnek bizonyult, és ezen a ponton ki is egyenesedett. Úgyhogy tömören: yesss!
Jónás Tamás - zeneszerző, gitáros 