Andy Timmons szólójának a harmadik része következik.
Az első rész kottája és leírása
A második rész kottája és leírása
A 9-10. ütemekben levő motívumok hasonlítanak Gary Moore The Loner című számának végén levő futamokhoz. Én az alábbi TAB-on látható módon játszom őket, mert szeretem a vékony E-húrt is belevenni, de D-húrról indítva ezeket a futamokat, a 11. bund környékén is eljátszhatók, és ott ujjrend szempontjából könnyebb is a dolog.
A 11. ütem az előkészítésről szól, és érdemes megfigyelni, hogy a nyújtások milyen változatossá tehetők, és ezzel mennyi mélység tud itt megjelenni. A 11. ütem végén induló záró futamról, amely a teljes 12. ütemet is kitölti, annyit mondhatok: ez teljes sárkányosság itt. Tökéletes példa arra, hogy a tizenhatod triolás futamoknak egyáltalán nem muszáj skálásan, mechanikusan szólniuk. Ehhez persze el kell távolodni a modális skáladobozokon való le- és felmenetelektől, és el kell távolodni attól is, hogy szekundokban gondolkodjunk és szomszéd skálahangokat keressünk. Andy nemcsak a kanyarokkal és fekvésváltásokkal tette élővé és újszerűvé ezt a futamot, hanem szépen kombinálta a szekund hangközöket a terc hangközökkel két egymást követő hang között. Emellett az is fontos, hogy azonos húron belül mindig legato-t használt, húrváltáskor pedig erőteljeseket pengetett, és így elkerülte mind a folyamatos pengetés pattogós hangzását, mind a folyamatos 3 hang/húr legato-futamok gördülését, és helyette a két megközelítés előnyeit egyesítette. Best of both worlds.
Hát igen, ilyen egy szóló a legnagyobbak egyikétől.
Jónás Tamás - zeneszerző, gitáros 